[Epitesz] Epitesz digest, 12 kötet, 11 szám

[Pluzsik András]

Folytatom az előző gondolatokat (Több folytatás már nincs, bár ez is hosszúra sikeredett, de szívesen válaszolok, ha van kérdés!):

6. A sima rézgálic még a szőlőben is csak a gombák ellen véd. Egyébként a réz vegyületek valóban jó hatást mutatnak, de sajnos nehezen jut mélyebb rétegekbe és nem kötődik a fa rostjaihoz. (Különben őseink a réz kilincseket  azért használták előszeretettel, ha tehették, mert a fertőzés terjedése szempontjából bizonyos fokig öntisztuló. A fertőzött kézzel megfogott kilincsről nem terjed annyira a kórokozó mint pl. a mindennek jó búvóhelyet nyújtó műanyag. A réz megöli a kórokozókat, természetesen az alacsony rendű gombákat is, de a rovarok ellen nem nyújt védelmet.)

7. > hjozsi írta: "Biztos nem tökéletes, de valahogy kétlem, hogy létezik tökéletes megoldás.
Valóban igazán jó megoldás nincs, mert a kitettségtől függ a veszélyeztetettség és a védelmet nem érdemes a szélsőséges kárkockázatra kialakítani. Szerintem a faanyag egészségének a megőrzése is két részből tevődik össze. Az egyik a kitettség, mely ha kifejezetten száraz, az alkalmazott fa egészséges és jó minőségű, a környezete is tiszta, nincs szükség kémiai védelemre. Minden ennél rosszabb környezet a neki megfelelő védelmet igényel. A legrosszabb körülmények között a nedves-időjárásnak kitett földbe ásott, vagy állandóan párás-fűtött helységben lévő fa van.

8. A fában rágcsáló rovarok lárvái folyamatosan a fatestben élnek. Abból nem jönnek ki és bújnak oda vissza. Életüknek van egy rendje, mely során a helytől és természetesen a fajtól függően több évig rágnak a fában, fejlődnek, majd ha eljön az ideje tovább alakulnak, bebábozódnak, majd az ebből kialakuló bogár jön a fafelszínre, hogy a szabadban találkozhasson a hím és nő a természetrendje szerint. Ezt követően a nőstény lerakja a petéit a fa repedéseibe, melyből kel ki a lárva és kezdődik elölről minden. Mind ezt csak azért bocsátottam előre, hogy érthető legyen amiért a felszíni védőkezelés a fában rágó álcát nem zavarja, mivel esetenként több cm mélyen is él. Egyetlen esély van az elpusztulásra, hogy amikor az élete utolsó szakaszában a felszínre jön, akkor rágja magát át a védőszert tartalmazó fán és ha annak tartalma kellően tömény, akkor elpusztul. A nagyon virulens példányok esetleg ettől még nem döglik meg, de van rá remény, hogy annyira megromlik az "egészsége", hogy nem lesz szaporodás képes. Az egésznek a lényege, hogy a folyamatosságot van módunk megszakítani, de a fában percegő "dögöt" felületi védőkezeléssel nem lehet elpusztítani. A furatokba fecskendezett védőszer "célzás nélküli céllövés". Esetleg talál. A farontó rovarokról részletesebben lehet tájékozódni a http://www.babolna-bio.hu/Hun/Lap/Kereskedelem/Szakvall/Bugs/Bug_7.htm#Házi%20cincér címen.

9. > -zulu írta:~1mm átmérőjű kusza járatok vannak és fürészporszerű anyag pereg belőle. Ez a cincérlárva munkája? ...
> PS: kopogóbogarat a diszkóveri csenelen láttam 1 sivatagi term.filmben.
Az 1 mm körüli kirepülési lyukból feltehetően a kis kopogóbogár (Anobium punctatum) bújt elő. Természetesen lehet más farontó is pl. szíjácsbogár 
(Lyctus linearis), vagy ha nyugalmas hely, akkor valamelyik múzeum bogár.
A házi cincér (Hylotrupes bajulus) kirepülési nyílása 4-6 mm, esetleg még ennél is nagyobb. Természetesen lehet a sivatagban is egy ott honos kopogóbogár faj. A bogarak, rovarok a legváltozatosabbak, a legtöbb faj itt található, elnevezésük pedig ennek megfelelően igen változatos, amit tovább alakít a nem mindig szakszerű fordítás.

10. A Xylamon egy jó anyag, de nem az egyedüli megoldás és mint -zulu is írja, bizony igen drága. A korábbi levélrészekben már jeleztem érdemes az http://www.anticimex.hu lapon is körülnézni. Ezek a szerek szerintem kedvezőbb árfekvésűek. Van nekik vizes alapú készítményük is, mely kellőem hatásos.

Nem a reklám kedvéért, de szeretném javasolni, hogy a károsított fával kapcsolatos teendőket érdemes szakemberrel megbeszélni. De legalább annyira fontos lenne az új létesítmények faanyagával kapcsolatos teendőket is egyeztetni. A kellően védett fa felér egy olyan biztosítással, ahol a biztosítási díjat csak egyszer kell befizetni. Befejezésül nem minden esetben a vegyszeres védőkezelés a megoldás. A jó minőségű és megfelelően alkalmazott faanyag már fél siker. Sajnos ez nagyon sokszor nem jön össze. A fa pedig már csak olyan, hogy "elrohad", ha úgy adódik. De mi is lenne velünk, ha az a sok apró jótevőnk (gombák, rovarok, férgek stb.) nem emésztenék el, juttatnák vissza a táplálékláncban újra hasznosuló anyagként azt a szerves anyagmennyiséget amire nincs szükségünk. Persze "ők" nem tudják, hogy nem kell mindig mindent elpusztítani, mert van ami az embernek fontos, szeretné ha tartós lenne.

Szeressük a fát mert a környezetünk legtermészetesebb anyaga és még szép is.

Pluzsik András