[Epitesz-barkacs] HMLI kerdes

jhidvegi jhidvegi at gmail.com
2009. Aug. 28., P, 12:21:18 CEST


Hofferek Attila wrote:

> Párezer évig működött a dolog, most meg pár éve csetlik-botlik egy eu

Párezer év az nudli a millióhoz képest, amióta van ember.
Szerintem lassan lejár a nemzetállamok ideje. Még a legbőszebb hívei is
érdekes módon megtanulnak egy-két idegen nyelvet, és szeretnek utazni,
elvárják, hogy a termékeiket megvegyék más országokban, és maguk is
megveszik (a szövegek ellenére) a más országokban létrejött termékeket.
Szépen elcsevegünk a szintén nem nemzetállami keretek között működő
interneten, használjuk az igazán globális gps rendszert, műholdakat, és
nem utolsó sorban ugyanazt a levegőt szívjuk, mint bárki a világon, max
itt-ott szennyezettebb vagy tisztább.

Miről is szól ezek után a nemzetállam?
Van egy jó kis hasonlatom, minap láttam a tv-ben:
Madarakról, azok téli etetéséről volt szó. A madárszerető emberke kirak
egy kis kosárkában napraforgó magot. Jönnek is rá ilyen-olyan madarak.
Köztül pl feketerigók.
A feketerigó abban hasonlít az emberhez, hogy szereti a megszerzett
területet, portékát a sajátjaként tudni, kezelni. Ezért, bár a kirakott
mag bőven elég lenne az egész kolóniának, meg a többi madárnak is, a
feketerigó akár seggen is csípi a másikat, de mindenképpen akarja, hogy
csak az övé legyen a kis kosár mag. Mondhatnám, hogy kemény harcok, akár
az élete árán is, de "honfolgal". Nem fogja fel persze, hogy ha véletlen
arra jár valaki, nem veszi észre, és felrugja a kosárkát, akkor oda a hon,
hogy nem az övé az, csak annak tekinti. Meg hogy így nem jár semmivel se
jobban, hiszen van ott elég, és másnap is rak ki a faszi magot ugyanoda,
vagy ha kell, még más helyekre is. Nem, ő megharcol az igazáért.
Elmondták, hogy van egy másik madárfaj (most nem jut eszembe, melyik),
amelyiknek a tetemeit az erdőben bizonyos időszakban szép számmal lehet
felfedezni. Ezek nem éhenhalnak, nem betegségben pusztulnak el, hanem
harcban. Területekért, meg a nőstényért. Na mi is ilyenek vagyunk.
Olyanért is elpusztulunk emelt fővel, ami - belegondolva - nem is a mienk.

Hogy ezt jobban lehessen érzékelni, szívesen felraknék ide egy kb 600kB-os
pps-t, de nem tartom etikusnak a mérete miatt. Nincs benne más, mint a
különféle konkrét égitestekből válogat szép sorban méret szerint, hogy
tudjuk, milyen kicsik is vagyunk.

Az eu nem gittegylet, hanem egy kegyetlen szükségszerűség. Láthatóan csak 
lassan lehet felfejleszteni, nem lehet drasztikusan teljeskörűen 
létrehozni egyik napról (vagy évről) a másikra egy európai egyesült 
államokat. De állítom, hogy ha majd létrejön, az se lesz a végállomás. Egy 
föld van egy bioszférával, itt nincs elvileg értelme semmiféle regionális 
érdekeket ütköztetni. Lesz idő, amikor a puszta életbenmaradáshoz, hogy ne 
gázálarban kelljen járkálni, meg lehessen napra menni, meg kell küzdeni, 
persze csak akkor, ha így folytatjuk.

hjozsi



További információk a(z) Epitesz levelezőlistáról