[Epitesz-barkacs] PP tartaly

[jhidvegi]

Mágus Bérprogram Demo  wrote:

> a Duna vonalán a termálvizek (emlékeim szerint) "földközelben vannak",
> és a pesti oldalon a Széchenyi fürdőig zuhan 1200m mélységig
>
> összességében (szerintem) nyáron észrevehetetlenül kevés
> energiatöbbletet tudnűl lepumpálni ahhoz, hogy télen észrevehetően
> többet tudjál kinyerni

Itt kissé más az ábra. Már jártál errefelé, gondolom biciklivel épp elég 
volt. Itt még annál is picit feljebb vagyunk, és rohadt mélyen van a 
talajvíz. Szóval itt nincs különösebb hő ide- vagy eláramlás. A talajban 
pár méter mélyen és onnan lefelé már az évi középhőmérséklet uralkodik.

Nem ugrok neki helyből lyukat fúrni és kipróbálni, max nem jön be, mert ez 
túl drága. De csináltam egy modellt, ami egy hőforrás (fúrt lyuk) körül 
adott falvastagságú hengerekre, jó sokra osztja a szóba jöhető teret, 
ennek kiszámoltam egy villamos modelljét, amit lehet számítógéppel is 
nézni, de ha ez nem megy (én nem vagyok rá képes), akkor megépítem, és 
most elsőre olyan 10ezerszeresre növeltem a sebességét. Tehát egy 200 
napos folyamatnak megfelelő viszonyok lezajlódnak benne kevesebb, mint fél 
óra alatt.

Ha ennek a mérése arra vezet, hogy a beküldött energia jelentős hányada 
visszanyerhető, valamint hogy a szóbajöhető méretű lyukak képesek a 
szükséges teljesítmény átvitelére (leginkább a feltöltés ideje a 
kritikus), akkor érdemes vele foglalkozni. Ha nem, akkor nem.

Sajnos gyanús hogy nem jellemző, hogy ilyet csinálnak, de az is biztos, 
hogy nagyon kevés olyan hely van, ahol az ilyen módon letolt hőt ne vinné 
el áramló talajvíz.

A módszer úgy jutott eszembe, hogy gázt is tárolnak úgy, hogy régi, 
kiürült gázmezőkbe lenyomják. Ott is hasonlóak a problémák: nem lehet 
akárhol lepréselni a talajba annak a veszélye nélkül, hogy eláramoljon a 
francba, ne legyen visszanyerhető, valamint korlátozott úgy a lepréselés 
térfogatárama, mint később a kinyerésé. Meglehetsősen analóg a probléma.

Itt, ezen a környéken a talaj alkalmasnak látszik a feladatra. Nálatok, 
ahol a talajvíz épeszű magasságban van, és még változik is keményen, ott 
valszleg nem műk. A dunaparton (pl újpest) pláne nem, de ezeken a helyeken 
más előnyök vannak. Ugyanaz, mint nálad: talajvíz alapú hőszivattyút lehet 
üzemeltetni, ezzel (inverteres ketyerével) akár 5 körüli COP-ot is el 
lehet érni.

Aztán persze lehet, hogy ez a talajba lejuttatott hő iszonyú költségeket 
jelent. Pl ha tényleg fel akarok tölteni egy 6m átmérőjű és 6-8 (vagy 10) 
méter mély talajdarabot hővel, ahova biztos több, mint 100GJ befér 40 
fokos átlagos hőfokemeléssel, ahhoz többtíz kW-nyi napkollektort kéne 
telepíteni, hogy egy nyár alatt fel lehessen tölteni ennyit.

3 hónap*31nap/hónap*10óra/nap*3600s/óra=3,35e6 sec, ezzel osztva a 100GJ-t 
30kW jön ki. Lehetséges, hogy működik, csak eléggé drága lenne ennyi 
napkollektort telepíteni.

Ha a felét vissza lehet nyerni, az 200 nap*86400s/nap=1,73e7 sec, ezzel 
osztva 50GJ 2,9kW éjjel-nappal kivehető teljesítményt jelentene ezalatt a 
200 nap alatt. Lehet, hogy egy hagyományos, nem szigetelt házban még kevés 
is. De ha agyonszigeteli az ember, de még nem passzív ház, lehet, hogy 
ennél jóval kevesebb energiákkal  kell számolni. Itt jön elő a dolog 
realitása - feltéve, hogy minimum a modell igazolja az elképzeléseket.

Lehet, hogy a talajba letolt hőnek kisebb része nyerhető vissza, mint a 
hőszigetelt tartályba lejuttatotté, de ha ez még elfogadható mértékű, a 
berhuházás ára pariban van mondjuk 4 év energiaköltségével, amit meg 
lehetne vele takarítani (most csak egy has számot írtam), akkor érdemes 
lehet megcsinálni. Ráadásul egyfajta biztonságot is nyújt, mert ha ez 
megvan, akkor az ember fűtésileg már csak a napsütéses időszakok össz 
hosszától fog függeni, nem pedig az energiahordozók árától és 
hozzáférhetőségétől.

Legjobb lenne ebből nem itthon a háznál, hanem üzletileg profitálni, de 
hát ez valszleg rohadtul nem az én műfajom. Ha akarja, bárki lenyúlhatja! 
Max nem bánom, ha sikeres vállalkozást épít fel rá, gondol rám is valami 
aprópénzzel! :-)