[Epitesz-barkacs] vizlagyitas

2009. Május. 14., Cs, 11:59:35 CEST

jhidvegi  <jhidvegi at gmail.com> 2009.05.14. 11:11:36 +2h-kor írta:

> > van!  anionos és kationos és kevertágyas szavakra jönnek a találatok,
> 
> Én is beírtam ezeket a szavakat, de nem igazán cégeket kerestem, hanem 
> leírást, hogy egész pontosan mi is történik. Aztán vagy olyan mély 
> szakmait találtam, amit nem értettem, belemásztak az elektroforézisbe is, 
> meg a jóég tudja, mibe még, vagy semmi érdemit.

itt van egy összefoglalás, amiben a "desztillált vízhez" kellő anion is le van írva
amennyire nekünk kell, az benne van :-) átlagember által is 

táblázat is van a végén ezen a címen:

www1.freeweb.hu/aquad/modules.php?name=altalanos&file=ioncsreles 
--------------------------------------------------------------------------
Dezse Tibor (aquad), Somogyi István:

  Az ioncserélő műgyanták akvarisztikai használatáról 

Vízlágyítás otthon.

Nagyon sok akvaristatársamnak szinte megoldhatatlan feladatot jelent, hogy otthoni akváriumát, minitenyészetét megfelelő minőségű, olcsó lágyvízzel lássa el.
A benzinkutaknál, autósboltokban és áruházakban kapható flakonos, kannás vizek nem megfelelőek, mert minőségük nem ellenőrzött, és különben is ipari célra készültek, ezért akvarisztika felhasználásunkról mondjunk le. Gyógyszertárban nem foglalkoznak már eladásra szánt desztillált vízzel. Más akvaristáktól, díszállat-kereskedésekből hazahordani, felcipelni az emeletre, pedig nagyon fárasztó, munkaigényes. Az RO-készülékek igen drágák, viszonylag nagy vízveszteséggel működnek. Használatukhoz, külön csatlakozót kell kialakítani. Leállításuk eléggé kockázatos, mert ha a membránjuk kiszárad el lehet dobni az egész berendezést.
Hosszú évek alatt azonban bebizonyosodott, hogy kis mennyiségű lágyított víz otthoni előállításához a legolcsóbb, és leggazdaságosabb módszer az ioncserélő műgyanták alkalmazása. S, ha sürgősen van szükségünk lágyvízre, a leggyorsabban ilyen vizet tudunk előállítani. A készüléket otthon bárki, kis ráfordítással elkészítheti. De erről majd később! 
Mielőtt döntenénk, hogy milyen gyantát akarunk használni, ki kell, hogy számoljuk, mennyi vízre is van szükségünk. A szakemberek napi 20 liter mennyiség alatt az egyszer használatos, kevertágyas (egyutas gyantákat javasolják. Ezek kimerülésük után nem regenerálhatóak, használat után ki lehet dobni ezeket, mert nem számítanak veszélyes hulladéknak. 20-100 liter napi igény esetén a regenerálható kevertágyas gyantákat ajánlják. Ezek, mint meg lett említve regenerálhatók, de ez előtt szét kell választani a kétféle gyantát. ez otthoni körülmények között nehézkes, ezért a gyártóhoz kell regenerálásra visszavinni, ill leadni a használtat és a regeneráltat elhozni.
100 liter felett pedig a kétoszlopos megoldást alkalmazzuk. Itt az egyik oszlopba anion-, a másikba kationcserő gyantát töltünk. Ezek elvileg otthon is regenerálhatók, azonban az ehhez szükséges nátrium-hidroxid használatához külön telephely engedély szükséges, ami miatt házilag regenerálni tilos! Ez esetben is forduljunk a gyártóhoz.
A gyantát ún. oszlopokba helyezzük, melyeket otthon is elkészíthetünk PVC csőből, esetleg üvegből stb. Ezen oszlopok ideális magassága 60-80 cm, melyen a vizet átfolyatjuk. Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk, ilyen magas oszlopokat beszerezni, úgy az átfolyás sebességét csökkentsük. 

Ioncserélők működése: Az ioncserélő gyanták általában kisméretű borostyánszínű gömböcskék. Úgy működnek, hogy az adott oldat (jelesül víz) meghatározott ionjait, a felületükre előzőleg felvitt ionokkal cserélik le. Ezért ezek a műgyanták alkalmasak arra, hogy az elegyből eltávolítsanak oldot anyagokat, ill. a meghatározott anyagot megkössenek.
Kimerítés. Ez tulajdonképpen a gyanta használatát jelenti. Használat közben a gyanta kapacitása csökken. Kapacitás alatt az adott mennyiségű gyanta lágyítani képes vízmennyiségét értjük. Ez (tapasztalat szerint 100 liter/1 liter gyanta. Ez persze függ a kiinduló víz minőségétől és a gyanta regenerálási körülményeitől.
Visszamosás. Az üzemelés alatt a vízből a gyantába kerülő szilárd szennyeződések és az elkerülhetetlenül bekövetkező gyantaaprózódásból származó törmelékek eltávolítása.
Regenerálás. A kimerült gyantát a szükséges regeneráló szerrel ismét használható, aktív formába hozni.
Mosás. A regenerálás után a gyantán óhatatlanul maradnak regenerálószer-maradványok. A mosás ezek eltávolítására történik. Két fokozatból áll. Az első a regenerálószer maradványainak kiszor1ítása (lassú mosás). Ehhez általában a gyanta térfogatának 2-8-szoros vízmennyisége elegendő. A visszamosási sebesség 5-15 m/h. A gyanta mosása (gyors mosás).
Természetesen az egyszer használatos anyagoknál az utóbbi két fázis érdektelen.

AZ IONCSERÉLŐ MŰGYANTÁK AKVARISZTIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL

A természetes víz számos oldott sót (összes sótartalom) tartalmaz. Ezek főként kalcium és magnézium sók (keménység). Egy részük karbonát-hidrokarbonát (változó keménység), más részük klorid, szulfát, nitrát stb. (állandó keménység). Az Alföld egyes területein magas a nátrium só tartalom (szikesség). A vízkő kirakodást okozó változó keménység többé-kevésbé szelektíven eltávolítható gyengén savas ioncserélővel vagy speciális gyantakeverékkel. A gyanta megköti a karbonát és a hidrokarbonát anionhoz kötött kationokat, és széndioxidot szabadít fel (savanyú víz) amely állás közben eltávozik. Levegőztetés, kevergetés, melegítés gyorsítja a folyamatot. Az összes sótartalom a változó keménység arányában csökken (részleges sótalanítás). A változó keménység eltávolítható klorid ciklusú anioncserélő gyantával is (karbonátmentesítés). Ekkor valamennyi aniont klorid ionra cseréljük ki. Az összes sótartalom lényegében nem változik. A teljes keménység eltávolítható nátrium-formán lévő kationcserélő gyantával (vízlágyítás). Az így előállított lágy víz csak nátrium kationt tartalmaz. Az összes sótartalom kissé megnő. A víz teljes sótartalmát konyhasóra cserélhetjük egymást követő nátrium ciklusú kationcserével és klorid ciklusú anioncserével (lágyítás és karbonátmentesítés). Az összes sótartalon ugyancsak nem változik lényegesen. Többé-kevésbé szelektíven eliminálható a változó keménység és lágyítható az állandó keménység egymást követő hidrogén és nátriumciklusú kationcsere (lágyítás és részleges sótalanítás), vagy speciális kevertágy alkalmazásával.
Teljes sótalanítást eredményez az egymást követő hidrogén ciklusú kationcsere és hidroxil ciklusú anioncsere (ionmentes víz), vagy speciális kevertágyas ioncserélő alkalmazása.
Az ioncserélők gyártása során számos, az élő szervezetre káros szennyezés marad a gyantákban, ezért az akvarisztikái célra végzett ioncseréhez kockázatos ipari minőségű műgyanták alkalmazása. Biztonsággal használhatjuk az ivóvíz kezelésére engedélyezett vagy az élelmiszer ipari minőségű, illetve a speciális nagytisztaságú ioncserélőket. Fontos tudni: állás közben a legtisztább gyanta is
szennyeződik saját, természetes bomlásának termékeivel, ezért hosszabb tárolás után vagy a regenerált gyanták több napos állása után célszerű az ioncserélőket tisztított vízzel átmosni. Az ioncserélő gyanták (kivéve a speciális fertőtlenítő ioncserélőket) a mikroorganizmusokat nem pusztítják el, sőt azok szaporodásához felületükön kedvező életfeltételeket biztosítanak. Az ioncserélt vizet szükség esetén fertőtleníteni kell (pl. forralással).

Somogyi István
(Iontech Kft.)
------------------------------ 