[Epitesz-barkacs] vizlagyitas

[jhidvegi]

Kerestem elismert embertől példákat. Olyantól, akit biztosan senki nem 
kérdőjelez meg a magyar nyelv használatát tekintve.
____
...Marikám, nézél meg benünket, ugy is ki tudja medig lesz alkalmad benünk 
együt láthatni. Öregek vagyunk mi már lelkem, és betegesek nem sokat 
igérhetünk magunknak. - Hát Nelike és Zinka hogyan vannak? A 
kicsinykéjeik? ...
____

Piroska jár hüségesen iskolába, tanul szorgalmatosan, mintha valami 
hivatalra késszülne, néha a torkával van baja. - Hát kedves Marikám biz ez 
elég üres levél, de hát mit irjak?
____
Hát Helén ne tudná, hogy - mint
   Köntös farkán por, szemet,
Úgy tapad rá sok rejtett vágy,
____
"Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
   "Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
____
"Hát csak írni, mindég írni
   A manó se tudja, mit?
Nosza, már a közönség is
   Lásson egyszer valamit!"

____

Hát felszalad az emeletre,
   Mely gondolom már negyedik,
És onnan az udvar kövére
   Nagyot zuhan: fővel pedig.