[Epitesz-barkacs] vicc

jhidvegi jhidvegi at gmail.com
2010. Ápr. 24., Szo, 20:18:19 CEST


Mágus Bérprogram Demo  wrote:

> még bonyolultabb, hogy a szervezeted arra is reagál, hogy "élni
> akarsz-e" vagy  lelked legleglegmélyén  esetleg már a "halálra
> készülsz".

Ezt már sokaktól hallottam, szerintem nagyívben téves. Rengeteg élni akaró hal 
meg idejekorán, és rengeteg élni nem szerető éli meg az öregkort. Csak ezekről 
elfeledkezünk, mindig csak a kiugró, tényeket igazoló esetek maradnak meg.

Jó példát hallottam róla a minap: a távmegérzés. Anya megérzi, ha a távol lévő 
gyerekével baj van.

Nem igazolható. Anya máskor is megérzi, de ha nincs baj, akkor feledésbe merül. 
Aggódó anya lépten-nyomon megérzi, aztán, ha egyszer tényleg baj van, akkor 
egyszeribe igazolódik a dolog.

> ha a dokik már lemondtak rólad, de te élni akarsz, az orvos is a
> "csodáról beszél", mert a rád dobott föld alól is felülsz
> ( nálam így volt kétszer is )

Igen, ilyesmi esetekben lehet, hogy számít. Pl ha valaki be akarja fejezni, 
visszautasítja a kezelést, evidens, hogy kevés esélye marad. Ha meg nincs 
kezelés, és mégis meggyógyul, akkor felvetül a kérdés, hogy a doki valamit nem 
tudott, vagy simán az orvostudomány még nem tart ott, ahol ezesetben kellett 
volna.

> ha meg már azt mondja a beteg, hogy "elfáradtam, feladom, nincs
> tovább", akkor az orvosok akármilyen ügyesen javítottak is rajta,
> rákapcsolhatnak 100millás ketyerét, akkor is elkattan :-(

Hát nem kattan el. Pl az állatokkal ezt meg se lehet beszélni, mégis az egyik 
meggyógyul, a másik meghal.
Tudod, mit kéne tudatosítani magunkban? Ezt: biztosan nem élünk örökké. Ergo 
mindenki vmikor meghal. Akkor is, ha akármennyire is akar élni.

> igen, belül, tudat alatt, nagyon mélyen qrvára rezonálsz valamire, pl
> "fehér köpeny".

Fene tudja, lehet. Az is lehet, hogy itthon nyugiban tényleg jó a vérnyomásom, 
aztán ha elmegyek bárhova, ott már nem, de az utóbbit nem szoktam ellenőrizni. 
Nem is rossz ötlet, megteszem néhányszor. Ha az jön ki, hogy jé, tényleg, akkor 
mégis szedem a gyogyót.

> hypertonia    Betegség leírása:
> Fehér köpeny hypertoniáról beszélünk, ha a rendelőben ill. orvos
> által mért vérnyomás rendszerint magas (>140/90), ugyanakkor a beteg
> saját maga által vagy nyugodt körülmények között mért vérnyomása
> normális.

Ezt nem magad fogalmaztad meg, hanem létező dolog? Hm. Mik vannak!

> I10H0 betegségkód
>
> A betegek mintegy 20%-nál fordul elő, típusosan feszült, érzékeny
> alkatú, alacsony stressztűrő képességgel rendelkező egyéneknél
> jellemző, hogy a rendelőben mért vérnyomás magasabb a normálisnál.
> Kortól és nemtől függetlenül bárkinél előfordulhat, gyakori

Na ez viszont már nem jellemző rám. El szoktam aludni a váróban, még a 
fogorvosnál is. Sőt, aludtam már el fogorvosi székben ülve félig tátott szájjal, 
mert várni kellett, hogy valami megkössön vagy mi. Rég volt. A doki valami 
keresztrejtvényt fejtett vagy olvasott az alatt. Eü beavatkozásoktól nem szoktam 
pánikolni. Esetleg műtét előtt, olyan már volt, hogy hallottam a kütyüt, hogy a 
pulzusom elég magas volt, amikor már a műtőasztalon voltam, de ez talán némileg 
természetes is.

> A pszichológusok tapasztalatai szerint a betegséget kihívásként
> felfogó, harcos személyiségtípus túlélési esélyei a különféle
> betegcsoportok bevonásával végzett felmérések eredményei szerint a
> legjobbak. !!!!!!!!!

Lehet, de csak a hasonlóan betegek körében. Én még a szót is rühellem, hogy 
"kihívás". Már akkor rühelltem, amikor kihívtak felelni. :-) Élni se nagyon 
szeretek, sok betegségem volt/van, balesetek is értek szép számmal, de valahogy 
valami miatt még mindig itt vagyok. Én eléggé kamunak érzem ezt a dolgot, de 
azért egye fene, ha annyian mondják...

> Ezek a betegek tájékozottak, felkészültek, sokat kérdeznek,
> utánajárnak mindennek, ami fontos lehet gyógyulásuk szempontjából.

Sőt, vannak, akik egészségesen is folyton ilyen-olyan betegségektől tartanak, az 
életük azzal telik, hogy permanens hipohonderek. :-) Az orvos és a betegségügy 
(nem egészségügy) az életük része.

> Az önértékelés, az optimizmus, a lelki edzettség, a sors irányításának
> képességébe vetett hit segít abban, hogy kihívásként kezeljük a nehéz
> helyzeteket, képesek legyünk új készségek elsajátítására erőt
> mozgósítani magunkban. Bízunk abban, hogy sikeresen működünk a ránk
> háruló nehézségek közepette, kontrolláló, alakító részesei vagyunk
> sorsunknak és nem kiszolgáltatott, sodródó áldozatai. A megküzdési
> stratégia változhat a betegség folyamán és hozzáértő
> pszichoterápiával jól befolyásolható.

Szép szövegek, de jó lenne, ha az illetők, akik ezzel foglalkoznak, nem 
ilyeneket dörgölnének a betegeik orra alá, max szakkörökben egymás között 
foglalkoznak így a témával. Ha valaki eleve ilyen, az rendben van, ha meg nem 
ilyen, akkor bárki a seggét a földhöz vagdoshatja, akkor se tudja az illetőt 
ilyenné tenni a betegségének az idejére sem. 



További információk a(z) Epitesz levelezőlistáról