<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<html>
<head>
<meta content="text/html;charset=ISO-8859-2" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body bgcolor="#ffffff" text="#330099">
<font face="Verdana">Azt azért kifelejted, hogy tudunk írni így
információt tárolni, szóval elég csak a működést megérteni, nem kell
minden atom kapcsolódását fejben tartani.<br>
<br>
<br>
Gábor</font><br>
<br>
2009.06.15. 11:28 keltezéssel, jhidvegi írta:
<blockquote cite="mid:34D13057E66948EF94583748F05FF82B@anjozsi"
type="cite">Hofferek Attila wrote:
<br>
<br>
<blockquote type="cite">Remélem nem :-) Szerintem ez olyan téma,
minthogy "ha az agyunk olyan
<br>
egyszerű lenne, hogy meg tudnánk magunk érteni, akkor mi magunk is
<br>
olyanok lennénk, hogy mégsem tudnánk megérteni" :-)
<br>
</blockquote>
<br>
Ez volna a tömör megfogalmazása annak, amit én szoktam zavarosan
kifejteni:
<br>
Ha az ember bármit a világból megért, akkor az a valami többé-kevésbé
egyszerűsített formában leképződik az agyában. Tegyük fel azt a szélső
esetet, amikor tökéletesen, minden porcikájában képződik le.
<br>
Ez a spéci módon fejlett agy, ha leképezi saját magát, akkor - ha marad
egyéb funkciója is, mint hogy saját magát leképezze - mégse tudja magát
leképezni, hiszen az a hely, ahova leképezte saját magát, kisebb
halmazt jelent, mint az egész agy, aminek még mindig van másra
kapacitása.
<br>
<br>
Tudom, zavaros, de valami olyasmi akar lenni a gondolat, hogy ha van az
A halmaz, amire leképezem saját magát, de marad neki "szabad része",
akkor a képhalmaz, legyen B, biztosan részhalmaza A-nak.
<br>
<br>
Mivel véges elemű halmazokról van szó, így B elemeinek a száma biztosan
kisebb, mint A-é, tehát nem képezhette le saját magát B-re. (Végtelen
halmazoknál ez máshogy van, de az agy, akárhány sejtje, molekulája,
atomja is van, nem tekinthető végtelen halmaznak.)
<br>
<br>
<br>
</blockquote>
</body>
</html>