<div dir="ltr">A többiek nevében is köszönöm a nagyon pontos összefoglalást!<br>:-)<br><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2016. október 14. 15:55 Vajk Fekete írta, <span dir="ltr">&lt;<a href="mailto:vajkhu@gmail.com" target="_blank">vajkhu@gmail.com</a>&gt;</span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr">igen, a beszabályozás is fontos. és a szerelők szokása elhagyni, mert macerás.<div><br></div><div>a nálunk szokásos radiátoros fűtések működésének alapjai:</div><div> 1. a szobák veszteségével arányos a felszerelt hőleadók nagysága</div><div> 2. a fojtások úgy vannak beszabályozva, hogy a radiátorokon olyan tömegáram legyen, hogya tervezett legyen a visszatérő hőmérséklet. ha 60/40re van tervezve, akkor minden radiátor kb 40 fokra hűtse a vizet (totál nyitott termofejjel, lásd később). ha kevés a fojtás, átszalad a víz anélkül hogy lehűlne</div><div> 3. a szobatermosztát abban a helyiségben van, ami a leggyorsabban hűl. északi szoba, rossz felület-térfogat arány, stb.</div><div> 4. a szobatermosztát helyiségében nincs a radiátoron termofej</div><div> 5. a többi szobában vannak termofejek</div><div><br></div><div>így a kazán annyit megy, amennyit a szobatermosztátos helyiség igényel. a többinek mindnek kevesebb kell, de azok túlfűtését a termofejek megakadályozzák. ha ez a többinek kevés, akkor kell zárni a szobatermosztátos helyiség radiátorán, hogy hosszabb legyen a kazán bekapcs ideje.</div><div><br></div><div>Vajk</div></div><div class="gmail_extra"><br></div></blockquote></div><br></div></div>