[Foto] Vakuszinkron, archivum

[Szakacs Tamas]

Ime, itt van leirva.

http://bagira.iit.bme.hu/pipermail/foto/1999q4/004092.html

Az ekezetek miatt olvashatatlan diggest helyett (kosz a diszkriminacioert)
mostanaban az archivot szoktam olvasni. Nem mint ha ott nem okozna problemat
a targy sorba, de sokszor a szovegmezobe irt ekezet is, de ott kevesebbszer,
mint amennyit diggestben okoz.

Az archivummal idonkent baj van, es most csak az 1999-es evbol a "q4" es a
"q5" honapok olvashatok.
Beleolvastam hat abba, ami elerheto, es megmondom, sokkal jobban tetszik,
mint ami 2002-ben megy a listan.
Ugyszinten a keptar is. Erdemes belenezni mindkettobe.

Az az erzesem, mintha mar csak szovegelni szeretnenk, fotozni meg nem. De
mar csak kritizalni sem. Legalabb annyival megtisztelhetnenk a keptarba
bekuldoket, hogy odavakkantjuk, hogy teccik, vagy nem teccik (ill, hogy
miert, mert a miertekbol lehet okulni, es azon lehet ertelmesen vitatkozni).

Mi lehet ennek az oka? Az elerheto(bb) jo technika reven felemelkedett a jo
kep nivoja, es nem vagyunk elegedettek a sajat, es a masok munkajaval?
Elveszunk a kovetofokuszban, 1000AFpontban, es szuper fenymeroben, kozben
kiveszik a kreativitas es ellanyhul a gondolkozasunk?

Vagy gorcsolunk a muanyagokkal, es a kozepes minosegu kepnek is tokre
orulunk, es amikor bekuldjuk, jon a hidegzuhany, hogy be sem kellett volna
kuldenunk?

Oromunkben az egbe ugrunk, amikor a 28-80/1:3.5-5.6 -os objektiv utan a
kezunbe akad egy 20 eves MF, 1.8-as, esetleg 1.4-es 50mm-es objektiv, vagy
egy 2.8-as 135mm es lon csoda: meglatjuk vele a temat?

Ki mit gondol?

Tamas