[Foto] Randulas - Nagyon OFF

[Tegze Sándor]

Kapcsolódó téma, most kaptam, aztán részemről vége.

Hivatal 

- Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem. 
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt,
születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os
illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és
szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő
űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül
Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt... 
- Tessék. 
- ...Tessék? Mi az, hogy tessék? 
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul. 
- És kínaiul? 
- Természetesen. 
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát? 
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne
legyen gond megkülönböztetni. 
- Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon
követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább
félévenként. 
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret? 
- ...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst. 
- É'voilá! 
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is
létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még
most sincs. 
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a
módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára.
Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon. 
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál? 
- ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242
végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy
baj? 
- Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne. 
- Csak vicceltem. Itt van. 
- A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy
mobil irattárral közlekedik netán? 
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem
lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő
űrlapot. 
- ...Dehát...izé...elfogyott... 
- Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három
centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja
ideadni? 
- Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok
egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra.
Van magának szíve? 
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam? 
- Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylő lapja. Gratulálok. 
- Hurrá, és most mi a teendő? 
- Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a
gyermekei életére, hogy senkinek sem fog kiadni olvasójegyet, majd
tájékoztatja.