[Foto] feny

[Bodnar Robert]

> Mi az ember által érzékelhető fény minimuma és maximuma?

Az ki van zárva, mert nem tudom. De k..a kicsi az alsó határ, és k..a nagy a
felső, az biztos.

> Melyik az a tartomány, amit a mindennapokban fényképezni szoktunk?

Ez nem túl okos kérdés. A sötét éjszakák csillagfényétől a verőfényig a
hegyekben mindenféle fénynél szoktunk fényképezni.

> Az filmre, diára vagy fényérzékelőre történő leképezésnél milyen lesz a
> leképezhető fény minimum és maximum?

A diánál általában kisebb a leképezhető világosságtartomány, mint a
negatívnál, a digitálisnál általában még a diánál is kevesebb. Egyébként
erősen nyersanyagfüggő a dolog egy kategórián belül is. Szerintem egyébként
tetszőlegesen kevés, illetve sok fény ugyanúgy kellő nyomot hagy az
emulzión, amennyiben lehetséges eléggé hosszú, illetve elégségesen rövid
időn keresztül megvilágítani azt.

> A különböző visszanézési lehetőségek - monitorok, papírképek,
> diavetítés -
>
> milyen arányban nyomják össze vagy tágítják ki (Velvia ?) a leképezett
> határokat?

Ez már a nyersanyag gamma-görbéjétől függ. Amelyiknek a gammája nagy (kemény
anyag), az azt jelenti, hogy egy viszonylag szűk megvilágítási tartományt
"széthúz", azaz a filmen világosságban jobban elkülönülnek a részletek, mint
azt a valóságban látjuk. Ez a Velvia "titka", ezért látszik a rajta
képződött kép sokkal részletgazdagabbnak, mint a valóságban. A kis gammájú
anyagok (lágy anyagok) pedig a leképzett megvilágítási tartományt egy lapos
görbe szerinti feketedéssel képezik le, emiatt a velük készített kép
lágyabbnak, kevésbé kontrasztosnak tűnik.
A gamma görbe egyébként nem más, mint a nyersanyag logaritmikus feketedés-
görbéje a megvilágítás függyvényében. Ezen görbe lineáris szakaszának a
meredeksége a nyersanyag gammája.
Általában azok a nyersanyagok, amiknek a gammája magas, csak kis
túnustartományt képesek leképezni, mert hamar telítésbe mennek, azaz nem
feketednek tovább, hiába éri őket több fény.
A monitoron való megjelenítéskor illetve a kép papírra kerülésekor a kép
szintén egy transzformáción megy keresztül, azaz a nyersanyag és a
megjelenítés között megint fel lehet rajzolni egy görbét, hasonlóan, mint a
képrögzítésnél. Ilyen szempontból a diavetítéssel nincs baj, mert ott
nagyjából azt látod, ami a filmre kerül. Papírra nagyításnál azonban olyan
papírt kell választani (ha lehetséges), ami a nyersanyag jellemzőjét
kompenzálja, azaz ha kemény a negatív (magas a gammája), akkor lágy papírra
kell nagyítani (és viszont), hogy természetesnek hasson a papírkép. Illetve
ettől szándékosan el lehet térni, amennyiben a képpel elérni kívánt hatás
úgy kívánja.

> Vagy túlságosan műszakiak ezek a kérdések?
>
> Feri
>

Nem. A többiek majd kijavítanak, ha nagy marhaságokat írtam.

Róbert