[Foto] 20 ev mulva - elmeleti fejtegetes

[Bálint]

Amit most írok, az nagyon messzire vezet, de...

Az ÉLET már sokmillió éve gondolkodik a másolás problematikáján, és rájött,
hogy a hosszútávú adatmegőrzésnek két alapvető kritériuma van: a
dinamikusság (lásd genetika), valamint az adattárolás és megjelenítés
egységbe zárása (lásd genotípus és fenotípus). A "mellékelt" példa szerint
azonban ennek ára van, hiszen a hibák öröklődnek és halmozódnak, és a dolog
még javítóalgoritmusok alkalmazása mellett is elcsúszik valamerre az
eredetitől (lásd evolúció).
Kapcsolódó téma a sci-fi elméletéből: miért akarnak mindenáron ember formájú
robotokat tervezni, amikor annyi más célszerűbb alak számba jöhet? A válasz:
jelenlegi tárgyaink mind az ember alakjára vannak optimalizálva (ergonómia,
asszem így hívják) és egy emberi környezetben viszonylag univerzális munkát
végző robot tervezésénél ezt a tényt nem hagyhatják figyelmen kívül.
Mi ebből a tanulság:?
Az általatok említett digitális tárolási példákban a fenti kritériumok közül
kevés teljesül, ezért van még hova fejlődni. A mai tárolóeszközök zöme nem
dinamikus (vagyis nem másolja önmagát, hibajavítást végezve eközben),
továbbá a megjelenítés (emberi fogyasztásra alkalmassá tevés) és a tárolás
nincs egységbe zárva. És hogy hol jönnek ide az ember formájú robotok?
Nos, miért szeretjük annyira a régi megsárgult képeket és az üvegnegákat?
Hát azért, mert itt a tárolás és a megjelenítés gyakorlatilag egységbe van
zárva (illetve az egyik a másikba egy primitív, hangsúlyozom: primitív
fizikai transzformációval átvihető, mely - és itt jönnek képbe a robotok -
az ember számára mindig nyilvánvaló lesz, hiszen az optikai észlelés
egyúttal a környezet észleléséhez is szükséges, ellentétben a CD, vagy a
mágnesszalag olvasásával).
SZVSZ a jövő útja valami ilyesmi lehet: egy dia méretű cucc, ami önállóan
működő egység, digitális háttértárral és megjelenítővel. A megjelenítőn
PONTOSAN azt kapjuk vissza, ami a digitális háttértáron van (vagyis, ha egy
4000 DPI-vel szkennelt dia van tárolva, akkor erről a cuccról tudunk
készíteni egy 4000 DPI-s szkent minőségvesztés nélkül). Sőt, a a bevitel is
optikai úton működne, mint a filmnél. Ez az egység emellett folyamatosan
hibajavítást végezne (IGEN, kicsit változhat a kép), egyébként magára
lehetne hagyni. Az áramellátást meg kell oldani, pl. napelemmel - ezentúl
igenis TEGYÜK KI a diát a napra :-)
Ez minden gondot megoldana, ami a kompatibilitást illeti. A dinamikusságot
sajnos a fizikai szinten lehet csak megvalósítani, ami két irányba vihet el:
vagy ott kell lennie az embernek, aki mindig cseréli a meghibásodott
elemeket, vagy marad a biológiai tárolás: úgyis annyi felesleges(?) intron
van a felhasznált génjeink között, így az új évezred technológiájával
családi képeinket akár egy forró éjszakán is az utókorra
hagyományozhatnánk...


Na, ennyi

Bálint