[Foto] (no subject)

[Cséka György]

Sas Gábor írta:

<A lényeg: a vers (általában 
a műalkotás) nem abszolút jelentéssel bíró dolog, befogadónként 
másképp működik. Ez már önmagában is szóra (képre) érdemes tud 
lenni, 
hatásmechanizmusa pedig határozottan elemezhető, mi több, 
elemzésre érdemes.>

Ez nyilvánvaló, nem is erről beszéltem, hanem egy konkrét dologról: 
versek illusztrálásáról képpel.

<Egy ilyen pályázatból - elvileg, ha jó - arról kaphatnánk némi 
képet, hogy nehány fotós társunknak mit jelent, hogyan jelenti 
maga JA, egy-egy verse vagy akár csak sora.>

Jó, persze, lehet. Most már beugrott a dolog. Ha belegondolok, 
mondjuk más műfajban: Kurtág kvázi "irodalmi ihletésű" művei (persze 
messze jóval többek ennél), amelyek messze nem illusztratívok, és 
nyilvánvalóan megállnak önmagukban is, noha szorosan kötődnek 
mondjuk Bornemissza Péter, Kafka stb., soraihoz.

<Hogy mást ne mondjak, egy vers előadása is értelmezés, tehát 
szerinted 
felesleges ballaszt. Én meg találok plusz értéket a jóban, 
mondjuk ahogy Latinovits szavalta a Nagyon fáj-t, vagy ahogy a Kaláka 
énekli a Tudod, hogy nincs bocsánat-ot. >

Mondom, nem erről beszéltem, perszehogy nincs vers értelmezés 
nélkül, befogadás nélkül. És mondjuk József Attila majd minden nagy 
verse bennem is Latinovits hangján szól.

<Bár az "illusztratív" jelentésén és azon, hogy az önmagában baj-e, 
elvitatkozhatnánk. Én legalábbis nem szeretném lehülyézni Zichy 
urat az Arany-balladákhoz rajzolt képeiért, és sokkal inkább adnám 
bárki kezébe az ő műveivel illusztrált kötetet, mint egy "szimplán 
szövegeset".

<Van az úgy, hoyg egyikünk-másikunk nem szeret egy-egy műfajt, pl. 
én az operát viselem nehezen, de mégse dózerolnám le az 
Operaházat, 
és nem csak mert műemlék.>

Höhö (szmájli helyett), én sem mondtam semmi ilyet, nem dózerolnék, 
sőt, mondtam, van egykét színvonalas, nagyszerű dolog, de versben 
én nem emlékszem ilyenre. Zichy: persze, és mondjuk Doré metszetei 
az Isteni színjátékhoz, La Fontaine-hez stb. Nincs ezzel baj. 
Opera: hát én sem vagyok az a nagy rajongó, sőt, sosem szerettem, 
értettem, de egyszer, véletlenül a tévében elkezdtem nézni 
Monteverdi: Orfeo-ját, és nem bírtam elszakadni, annyira jó volt. 
Később meg, legyűrve ellenérzéseim, és hogy megtudja, mi ez: 
végigültem egy teljes Wagner Ring-ciklust, élveztem, de azért nem 
győzött meg, továbbra sem vagyok operarajongó.

Jó, akkor ez egy lehetőség, legyen ez egy várva vár jövő, csináljon 
valaki valami baromi erős dolgot József Attilára, valami nagy képet, 
amiben benne van a költő is, de a kép is megáll a saját lábán és mond, 
sugall valami jelentőset, és mindig újra lehet nézni, és mindig más és 
mást mond, mint majd minden nagy mű.

Üdv
Gyuri