[Foto] OFF ujabb mese

[Bamer Balazs]

Szervusz Lista!

Ez mar jo negyedszazados:

     Hol volt, hol nem volt, talán a T0 időben, volt egyszer
egy szerény, azonban jól megméretezett négypólus, akit
Áramnak hivtak. Áram egy szerényen berendezett dual-in-line
tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a
komfortot, igy transzduktori fizetéséből tellett hideg-meleg
telítési áram bevezetésére is, amely zord időjáráskor
felmelegítette zárórétegét.
     Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli
karakterisztikája vonzotta. Ionocska kedves kis induktív
tekercs volt, áramkörei mentesek a legcsekélyebb
hibaszögtől. Áram rajongott érte, ami érthető, hiszen
Ionocska remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és
módfelett harmonikus félhullámai már a kiszolgált Leydeni
Palack dielekrtikumát is átütötték (és ez nem semmi)!
     Ionocska édesatyja, a népszerű Cosinus Fi, aki elismert
ipari mágnes és nagy teljesítménytényező, már konkrét
kapcsolást tervezett leánykája jövőjéről. Csak egy jól
meghatározott névértékű, elismert kapacitással kívánt
kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a
megbízhatósági valószínűség, már ahogy az gyakran történni
szokott…
     Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a
fodrásztól - ahol félhullámait rakatta be -, midőn a
pikofarád szűrőláncába egy fűrészfog akadt. Örvény Áram
minimális futási idővel odasietett, és sikerült is Ionocska
vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk előtt) lecsillapítania
és egyenirányítania.
     Csatolási tényezőjük növekedtével áram meghívta
Ionocskát a Differenciál Klubba vacsorára. A Differenciál
azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz semmit -
vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem,
ügyelnem kell az erővonalaimra.
     Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta
Sztátorba. Az inflexiónál mindig rosszul leszek! - hárította
el a csábító meghívást Ionocska. Végül mégis vállalkozott
(ellentétben atyja intelmeivel) egy kisebb frekvenciamenetre
a közeli szórt mezőben.
     A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak
az égen ragyogtak a csillag-delta kapcsolások. Csupán egy
magányos oszcillátor röpködött a fejük felett, valahol
szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a
reduktorok. A Wheatstone-hídnál Áram mágneses terébe
vonzotta Ionocskát és így élvezték a modulációt.
     ...és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.

 							szia: Balazs