[Foto] Eladó cuccok

[Cséka György]

Sziasztok!


<...amiket en KF site-okat olvastam, abbol nekem az jott le, hogy ez egy
nagyon tipikus erzes nem sokkal a TLR-eken keresztl a KF-ba valo
belepes utan, de aztan jon a keseru jozanodas, amikor az ember
vasarlna vissza az eladott kisfilmes cuccot.>

Kösz a jótanácsokat, meg az infót, de elég rég gondolkodom már ezen, 
és elég rég fotózgatok párhuzamosan kisfilmessel és TLR-rel, úgyhogy 
az elképzeléseim és a gyakorlat is azt mondja, hogy adjam el a cuccot, 
fölösleges. Mivel nem végeztem el semmilyen fotós iskolát, magamnak 
kell mindenre rájönnöm nagyrészt, arra is, milyen képeket szeretnék 
csinálni és milyen eszközökkel, de ez lassú folyamat volt. 
Szerintem bármivel is fotózik az ember, az mindig kompromisszumokkal 
jár és önkorlátozással, de nekem ezzel semmi bajom, nekem megéri a 
kf önkorlátozása és kompromisszumai, mert valamilyen értelemben a 
kép javára válnak: a kép részletgazdagabb lesz, azaz valamilyen 
értelemben hűbb a valósághoz. 
Én mindig is a minimum maximalizálásában hittem. Abban, hogy 
csináljak bár 12 képet mindössze mondjuk egy hónapban, de ezeknek 
legalább a fele legyen jó, az nekem elég. Sose voltam az a vadul 
kattintgató fotós, se sportfotós, se utcai életképeket vagy bármiket 
megleső fotós. És nem zavar a kényelmetlenség sem, inkább 
odamegyek a témához, mint magamhoz zúmolom, vagy letelézem. 
Komolyan mondom, egy 75mm objektívű TLR-rel is meg lehet bármit 
csinálni, csak rá kell jönni, hogyan. 

<En azt javaslom, hogy mindenkeppen probald ki a kozepformatumot 
(en
hasznalok kisfilmet, digitalist es kozepformatumot is), nagyon
maceras, kevesebb felszereles van hozza, sokkal dragabb a film bele,
de megeri. 6x6-ost hasznalok es elegedett vagyok vele. Akar a dia,
akar a negativ (persze odafigyelve) sokkal szebb eredmenyt ad. Igaz a
kidolgozasa maceras, de megoldhato.>

Persze, ez így van.
Viszont én elég monomániás alkat vagyok, nem szeretem a párhuzamos 
rendszereket, illetve a középformátum után valahogy elvesztettem az 
érdeklődésem a kisfilm iránt. Annyival nagyobb élmény egy tükörakna a 
kisfilmes keresőnél, annyival nagyobb élmény a részletgazdag kép. És 
persze a 6×6-ból is szeretném a maximumot kihozni, azaz összehozni 
egy Hasselbad-ot, majd esetleg valami nagyformátumút, Linhofot. Nem 
lesz gyors ügy, ugye, tetemes anyagi vonzatok miatt, de addig is 
nagyon jól elvagyok a Zeiss TLR-rel. Családi, meg miegyébre (bár ezt 
nem viszem túlzásba) meg ott a kompakt.
Az nekem horror, ami a digi világban megy, hogy egy esküvő vagy 
sporteseményre vagy kiránduláson a hobbifotós(!) ellő 4-6000 képet. 
Sok. Szerintem ezeknek a képeknek a tizedét sem fogja soha 
megnézni, sem vele bármit is kezdeni. Ez mind elektronikus hulladék. 
Viszont pár ilyen "hulladéktúra" és lehet új gépet venni.
Míg viszont van egy jópár nagyon régi családi fotóm, 1900 körülik, 
előttik, már azt sem tudom, kik vannak a képen, de baromi sokáig 
tudom őket nézegetni, mert hihetetlenül részletgazdagak, érzékiek, 
valahogy az emberek, akik rámnéznek, azok is élőbbek, még a 
bemozdulásaik is érdekesek, meg néha egészen döbbenetes a fény is, 
meg a fák, a víztükrök, házak. 

Gyuri