[Foto] Csajozas 2

[Bamer Balazs]

Szervusz Robi!

Vigyazz, hosszu! Elnezest erte, de nagyon erdekes.

> boldog családban élő családanya azon sírt, hogy milyen jó, hogy
> kiválasztották, hogy végre átszabják szépnek. De kérdem én: minek vergődik?
> Van 2 gyermeke, szerető férje (aki valószínűleg szépnek látja, másként minek
> vette volna el?), boldog családja. Mit akar még?!

Az o kornyezeteben azt ismerik el (munkatarsak/baratnok, de akar o maga), 
amit a divat diktal. Szerintem ez mindig megvolt az europai kulturaban 
(illetve annak sok embereben, ha nem is mindenkiben), csak regen nem volt 
mod onmegvalositani: erosen fuggott a ferfitol (a tarsadalom jellege es 
fizikai adottsagai miatt), es az "alacsonyabb" eletszinvonal miatt 
sallangokra sem futotta. Ugyanakkor akkor is hihetetlen fontos volt a ruha 
himzese, haz diszitese stb es hasonloan megtortolta a kornyezet azt, aki 
kilogott. Valoszinuleg ez nem ugyanaz, mint ami ma van, mert ez akkor 
stabilitast, fogodzot adott az eletben: nem valtozott.

Idevag egy cikk (megvan par eves), amit masik listan kaptam:

Kamaszok vallottak szüleikről
Háromszázat ér egy ötös…

Egy a közelmúltban végzett, a szülői szerepeket, a családi státusokat
vizsgáló kutatás sokat elárul arról, miként gondolkodnak szüleikről a
(kis)kamaszok, akiknek mindössze 8 százaléka szeretne ugyanolyan
apa, illetve anya lenni, mint a sajátja. 18 százalékuk hasonló szülőként
szeretné gyermekeit nevelni, ám 74 százalékuk teljesen másfajta apa,
illetve anya akar lenni. Tóth Istvánné, a Tanárképzők Országos
Egyesületének elnökségi tagja, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz
Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa magyar szakos
hallgatóival 10-14 éves diákok között vizsgálódott az elmúlt években.
Megállapításaival már többször sokkolta a közvéleményt, hiszen
bebizonyította: generációk nőnek fel hit, erkölcs és példaképek nélkül,
s a tizenévesekben meglehetősen negatív kép él a munka világáról;
legtöbbjük nem szeretne dolgozni, vagy csak zsíros állást fogadna el.
Legszívesebben plasztikai sebész, sztárügyvéd, bankár vagy építési
vállalkozó lenne.
- A hét éve kezdődött beszélgetéssorozatban egy hallgatókból és már
dolgozókból álló tízfős csoport vett részt -- mondta a tanárnő. -- Olyan
gyerekekkel beszélgettünk, akikkel találkoztunk az iskolai tanítási
gyakorlatok, szabadidős foglalkozások, táborok során, s akik maguk is
akartak velünk beszélgetni. Háromszáz, városban és kistelepülésen élő
somogyi tanuló 645 felnőtt szülői szerepét láttatta velünk. Senkit sem
befolyásoltunk, csak hallgattuk őszinte kitárulkozásukat, sok esetben
meghökkentő megállapításaikat. Ilyeneket például: "Igaz, hogy ügyvéd,
de otthon bunkó." "Tanár létére csak kiabálni tud. " "Legszívesebben a
bankkártyáját dédelgeti." "A vezérigazgató úr úgy káromkodik, akár
egy kocsis."
- Hogyan vélekedtek a gyerekek a család gazdálkodásáról? Ki kezeli
például a kasszát?
- A gyerekek szerint a többet kereső szülő, általában az apa a
pénzügyminiszter. Jelentős hányada úgy véli: a szülő, az eltartó a
felelős azért, hogy mennyi a családi jövedelem, ha pedig ez nem
elegendő, akkor keressen más munkát, vagy hétvégenként is
dolgozzék, hogy megvehessék a vágyott ruhadarabot. A kamaszlány
elvárja, hogy köztisztviselő anyja takarítással egészítse ki a
jövedelmét, és a fiútestvérek is természetesnek tartják, hogy sofőr
édesapjuk a szabadnapján egy autószerelőnél dolgozzék 10-14 órát.
Egy 12 éves fiú például azon háborodott fel, hogy a nyáron kifestették
a lakást, ezért nem mehetett el lovastáborba. A 14 éves lány meg azért
sértődött meg, mert édesanyja nem adott neki több ezer forintot
rasztafrizurára, pedig csak egy közüzemi számla befizetését kellett
volna elcsúsztatnia egy hónappal…
- Mennyi zsebpénzt kapnak a gyerekek?
- A 8-10 évesek 10 százaléka kap rendszeresen zsebpénzt. Van, aki
egész hónapra, egy összegben 500-2000 forintot, van, aki heti 100-
600 forintot. A nagyobbak 22 százaléka rendszeresen részesül
zsebpénzben -- pár száz forinttól több ezer forintig terjed a skála, és
egy részük saját bankkártyával rendelkezik. A legtöbben pénzt kapnak
a házimunkákért: a mosogatás, a szemétlevitel, a bevásárlás, a
porszívózás, az ablaktisztítás és az autómosás a leggyakrabban dotált
munka. Többen mesélték: a hónap végén szoktak kölcsön adni
szüleiknek, és a fizetéskor egy kicsit többet kapnak vissza…A legtöbb,
128 ezer forint egy kisfiú számláján volt. A hízott bankkártyához
természetesen jól fejlett felsőbbrendűségi tudat társult. Az is
előfordult, hogy az egyik fiú társának kamatra adott kölcsönt. Sajnos, a
gyerekek 25 százaléka iskolai teljesítményéért is pénzjutalomban
részesül. Egy-egy ötös 20-300 forint, a négyes 20-100 forint, a jó
bizonyítvány ezreket ér, de találkoztunk olyan esettel is, hogy a "nem
bukott meg" kategória ért több ezer forintot.
- A családi tekintély idáig süllyedt?
- A szülőknek mindössze hét százaléka vívta ki gyereke tiszteletét. Az
indok sokféle: sokat dolgozik értünk, mindene a családja, sokra vitte,
bármit megtenne értünk. Beigazolódik, hogy sem a foglalkozás, sem a
beosztás, sem pedig a kereset nem jár együtt a tekintéllyel. Például: az
anya, aki ügyintéző menedzser, ezért aztán sokat ad a külsejére,
mindenkit leint (az apát, aki mérnök, csődtömegnek tartja, mert
keveset keres és ügyeskedni sem tud). Szuperminiben jár, ő használja
az Opelt. Szerinte mosni, takarítani bárki tud a családban, csinálja az,
aki ráér. Hétvégenként viszont kárpótlásul elmehetnek
vele "shopingolni". Más: a vezérigazgató apát szolgálati autó hozza-
viszi. A két gyerek veszi le a kabátját, s rakja el a táskáját. Otthon nem
csinál semmit, de ha valami nem tetszik neki, repül a tányér, a könyv, a
papucs. Lehülyéz mindenkit, és káromkodik. S nem győzi eléggé
hangsúlyozni, hogy az óvónő anya mellett a két gyerek nélküle éhen
halna. -- De arról is hallottunk, hogy az ügyvéd apa hetente
néhányszor nem alszik otthon. Nem is titkolja, hogy barátnője van,
akivel szórakozni, nyaralni jár. Felesége mos rá, még a cipőjét is
kitisztítja. A gyerek szerint jó családapa, szereti is őket, de szüksége
van barátnőre is. Vajon ők milyen követésre méltó modellt találnak az
apjukban, anyjukban?
- Arról nem szóltak a diákok, hogy egyáltalán jó-e az adott családban
gyereknek lenni?
- De igen. Kiderült: nem függ össze az anyagi helyzettel, hogy a gyerek
jól érzi-e magát szülei, nagyszülei, testvérei között. Az érzékelhető
szeretet sem függ össze az anyagi léttel; sem egyenesen, sem pedig
fordítottan nem arányos vele. Minden család egyedi módon család. Az
viszont elgondolkodtató, hogy sok az éretlen, felelőtlen szülő; a még
mindig csak önmagával törődő, önmaga körül forgó férfi vagy nő.
Egyáltalán nem megmosolyogni való, amikor a kamaszok azt mondják:
anyu most nem ér rá velünk törődni, mert "megvalósítja önmagát", apa
azért hagyott el bennünket (három gyerekkel), mert "rájött, hogy nem
elég érett a családhoz", anya elment, mert azt mondta, "még nem is élt
igazán"...
- Milyen önkép alakult ki a gyerekekben?
- A gyerekeknek csupán egynegyede érzi magát fontosnak a
családban, fele elviselhetőnek, egynegyede jelentéktelennek. Az első
kategóriában van a legtöbb magabiztos, határozott, céltudatos. A
középsőben a hangyaszorgalmútól a passzív szemlélőkig terjed a
skála. Az utolsóban sok az önbizalom-hiányos, visszahúzódó, de
akadnak agresszívek is. Sok esetben nemcsak a szülők, hanem még a
nagyszülők is porig rombolják a gyerek önbizalmát, így "segítenek be"
a negatív önkép kialakításába: anyád már régen férjhez mehetett
volna, ha te nem lennél a nyakán; az egész famíliában nincs ilyen
ronda, vörös hajú, te hogyan lettél ilyen; apád szép kisgyerek volt, te
hogyan lehetsz ilyen idétlen… Ha  viszont a gyerek mellé állnak a
családtagok, akkor könnyebb nekik elfogadniuk önmagukat,
helyzetüket. S ha a szülők dicsérik csemetéjüket, másként alakul a
személyisége is: a fogszabályzó szükséges rossz, de meglesz az
eredménye, a vörös haj gyönyörű, sokan festetnék ilyen árnyalatúra a
sajátjukat, a szemüveg okos, intelligens külsőt kölcsönöz…
Lőrincz Sándor