RE: [Foto] Nézegetnivaló/galéria

[Bodnar Robert]

Nem kell, hogy mindkettőnknek ugyanazt jelentsék a képek. Nekem az ugrott
be, neked más.
Amúgy van metszete a dolgoknak, ha jobban belegondolsz.
Mert pl. az erdélyi gyereknek is az volt a baja, hogy ugyan itt meglett
mindene, de nem lett ettől boldogabb. Mert hiányzott neki valami, ami régen
megvolt. De hiába ment haza, már ott sem találta meg, mert már más szemmel
látta az otthoni dolgokat is. A "beleszületett" gyerekeinek valószínűleg nem
lesznek ilyen problémái: ő majd könnyen elfogadja azt, amibe született, és
talán boldog is lesz.

Egyébként a képsorozat címe Strangers, azaz idegenek, vagy külföldiek. Ez
egy sugallat talán a képek értelmezéséhez.

Róbert



> Nem... Ez nekem nagyon nem passzol. Egyfelol, ahogy irtam, szerintem nem
> ennyire uniformizalhato a kepek tartalma, masfelol azokon, amik megis
> egy kalap ala vehetoek, azokon valoban inkabb a gazdagsag miatti
> kiegettseg lathato. Az meg nem egy vallalt aldozat, amiert en sajnalni
> tudnek valakit. Raadasul a gyerekenek, meg senkinek sem lesz ettol jobb
> az elete. Szamomra ez a jelenlegi fogyasztoi es joleti tarsadalom
> csodje: mindene megvan fizikailag, de megsincs semmije szellemileg. Ez
> tipikusan az a helyzet, amikor azt mondom, hogy az anyagi javak csak
> addig ernek valamit is, amig tudok oket mire hasznalni, amig teljesebbe
> tudod tenni veluk az eletedet. Nem kenyelmi szempontbol, hanem szellemi
> szempontbol, azaz meg tudod veluk valositani az otleteidet (pl. gondolj
> egy uj objektivre mondjuk). Ha nem ilyen modon vasarolsz (fogyasztasz,
> konzumalsz, stb...), akkor szep lassan zombi leszel, a gyartok,
> marketingesek es reklamszakemberek babuja. Es nezhetsz ki ures
> tekintettel a fejedbol, amikor rajossz, hogy most mar minden megvehetot
> megvettel, innentol mar mindenbol csak ujabbat es ujabbat vehetnel, de
> azt meg minek, mert a mostanival sem tudsz mit kezdeni.
>
> Csaba
>
>
> Bodnar Robert írta:
>
> >Olvastam egy erdélyi magyar gyerek írását, aki áttelepült ide. Ő
> írta, hogy
> >egy nemzedék mindig rámegy a dologra. Mert neki már sehol sem jó: itt nem
> >érzi magát itthon, de már otthon sem a régi, már nem olyan szemmel látja,
> >mint régen. Ez egy áldozat, amit ő meghozott. Majd a gyerekei
> lesznek azok,
> >akik learatják ennek a gyümölcsét. Ő meg szenved. Két hazája
> van, de mégis
> >hontalan. Hasonló szenvedést látok a képeken is.
> >
> >Róbert
> >
> >
> >
> >
> >
> >>Nekem is, így már ketten vagyunk...:-)
> >>(van pár amerikás magyar ismerősöm... asszem bármelyik képet
> >>eltehetnék maguknak...)
> >>
> >>
> >>
> >>>Asszem, az a bajuk az embereknek, hogy mindenük megvan (szép
> >>>
> >>>
> >>ház, medence,
> >>
> >>
> >>>gyönyörűen berendezve minden, fasza drága bunda), de mégsincs semmijük.
> >>>Hiába a sok külsőség, mégsem boldogok, belül sivárak. Nekem
> >>>
> >>>
> >>erről szólnak a
> >>
> >>
> >>>képek.
> >>>
> >>>Róbert
> >>>
> >>>
> >
> >
> >
> >
> >
>