[Foto] Kerekes Gabor

[pagrus]

Így túlnyomórészt férfiak írnak. Akkor meg lehet, hogy túlnyomórészt
biológiai okok vannak a háttérben. Mint ahogy listánkon is
túlnyomórészt férfiak vannak.
Amikor valamit mélyen emberinek gondolunk mi férfiak, esetleg
elővehetjük női oldalunkat vagy nőket is megkérdezhetünk, ők hogyan
gondolják, érzik, látják? Hátha ezek a kérdések nem is annyira
egyetemesen emberiek így, ebben a formában?
Aztán meg:
"Egyszer csak eljutunk egy kellemetlen, de mazochista módon mégis csak
kellemes érzéshez: a szorongáshoz."
"Ez a feloldás nem végleges, csupán próbálkozás, csupán szorongásaink
enyhítésére szolgál."
Mármint ő szorong, 1. szám 1. személyben. Mert én pl. nem.

pagrus

2006/6/30, Cséka György <cseka_gy at ludens.elte.hu>:
>  <több levelet nem kérünk
> t>
>
> Hihihihi, ki ez a kedves hülye?!
> De csakazértis!
>
> Íme itten egy újabb Kerekes-idézet hihi:
> " Az említett baj pedig az, hogy a kérdések megválaszolhatatlanok maradnak.
> Mint ahogy megválaszolatlanul marad az univerzum múltja és jövője is.
> Megválaszolatlanul marad személyem és a világ azonosulásának kérdése.
> Egyszer csak eljutunk egy kellemetlen, de mazochista módon mégis csak
> kellemes érzéshez: a szorongáshoz. Ez az érzés feloldható. Feloldható
> sokféleképpen, de mindig valamifajta transzcendens módon, minthogy számunkra
> az univerzum is transzcendens. Ez a feloldás nem végleges, csupán
> próbálkozás, csupán szorongásaink enyhítésére szolgál. Egyfajta
> kielégíthetetlenségben szenvedek, mint  Camus regényalakja, a nő, aki
> kiszökik férje ágyából, éjszakai kirándulást tesz a sivatagban,  majd
> hanyatt  fekszik, lábát széttárja, s közösül a felette csüngő  égbolttal,
> azonosul  vele, azonosul a világmindenséggel. És szóljak talán néhány szót
> magamról? Hogyan, miként jutottam idáig? Őseimtől örökölt génjeim
> valószínűleg már ehhez a világhoz lettek idomítva, erkölcsi viszonylatban
> teljesen normálisak, magatartásom könnyen beilleszthető a közösségbe. Mégis
> kudarc kudarcot követett, fellángolásaim hiábavalóknak bizonyultak. Egyre
> inkább beláttam álmaim megvalósíthatatlanságát. Kerestem a kiutat, még
> mindig nem történt meg, habár sok istennek hátat kellett fordítanom, belső
> kényszer hatására még tudtam, hogy hihetek valamiben. Megpróbáltam
> gondjaimat, problémáimat áttételes módon a nyilvánosság elé tárni. Talán
> ezáltal sikerül belső szabadságra szert tennem, talán sikerül hasonló
> gondolkodású, hasonló problémákkal küzdő sorstársakra lelnem. Hitem
> igazolására mások egyetértő pillantását kerestem. Ám kérdéseim egyre
> bonyolultabbakká, összetettebbekké váltak. Az első kérdést miután
> túlhaladtam, már csak részkérdésként szerepelhetett az ezt követő második
> kérdésben. Majd jött a harmadik, amely megkérdőjelezte az első kérdés
> igazságát, majd a negyedik, amely megkérdőjelezte mindhármat, ekkor már
> több, sokszor ambivalens kérdéssel kellett megküzdenem, ami természetesen
> egy ötödiket hozott. A bölény ma már kiveszőben van, nem képezheti
> szorongásaim miértjét, legyen az egy kompjuter? "
>
> Gyuri
>
>