[Foto] Ervek a film mellett -- volt: Panasonic DSLR

[dMT alias Medve]

PM> Multkor itt a brusszeli fotoklubban kibontakozott egy vita a filmes,
PM> digitalis temakorben. Volt egy profi fotoriporter, akinek a velemenyevel 
PM> vegulis mindenki egyetertett, es ami szerintem is jelenleg a legnagyobb 
PM> problema a digitalis technikaval: az archivalas.
Hát nem tudom, én azért nem látom olyan nagyon nagy problémának.

PM> Tudom, itt is 100x megbeszeltuk mar a temat, de a vege mindig az volt, 
PM> hogy 3-4-5 evente at kell irni az osszes anyagodat az eppen aktualis 
PM> mediumra.
Igen. Na és? Lehet, hogy egy amatõrnek ez kicsit munkás, de pl. egy
fotóügynökségnél ez rutinfeladat. Ha majd 10 év múlva kimegy divatból
a TIFF, akkor az összes képüket átkonvertálják BÜFF-re.
Maga a tárolás meg könnyebb digitálisan. Mert a digitális tárolást
úgyis meg kell oldani. És meg lehet, bizonyos szempontból könnyebben,
biztosabban, mint a filmest. Mert digitális tárolásnál igen nagy
biztonságot lehet elérni, ha egy multi fotóügynökség a földgolyó 10
különbözõ pontján tart szinkronban archívumokat. Hiába dobnak akárhová
atombombát, megmarad az archívum. De már én is itthonis, Budakalászon
is tartom a digit képeimet. Meg a kep.tar.hu-n. Szerintem ezek a képek
nagyobb biztonságban vannak, mint a papám egyetlen példányban létezõ
negatívjai, amik itt vannak a garázsban és elég egy csõtörés, betörés,
tûz és máris volt-nincs.
Persze vannak érvek a digitális ellen is, pl. az, hogy folyamatosan
gondot kell viselni rájuk. De azért a helyzet nem egyértelmû.

PM> Csakhogy jon az ujabb problema: RAW fajlokat celszeru megorizni
PM> ugye,
Miért? A RAW->TIFF(veszteségmentes bitmap) átalakítás tulajdonképpen a
kamera hibájának feldolgozása. A filmet sem elõhívatlanul archiválod,
hátha majd kitalálnak egy jobb push hívót és akkor majd több
árnyékrészelettel fogod tudni elõhívni.

PM> Tehat akarki akarmit mond, jol kicsesztunk magunkkal akkor, amikor
PM> ugy elkodoltuk a kepi informaciot 1-esekre es 0-akra, hogy mar mi
PM> magunk nem tudjuk ertelmezni, csak egy gep segitsegevel.
Ebben is van igazság. De az egész életünk ilyen, egyre jobban függünk
a gépektõl, a társadalomtól, egymástól, szakemberektõl. Ma már az
egész emberiség egy ezer szálon összedrótozott érzékeny szerkezet. Nem
vagyunk meg a Föld túlsó oldalán lévõ gyár, nyersanyag, világhálót. Ma
már ahhoz, hogy itthon éljek tucatnyi szakemberben, szolgáltatóban
kell megbíznom. Ha azokból egy is cserbenhagy, akkor borul az
életmódom.

PM> A negativ az negativ, a baritpapir meg baritpapir. Es ez nem csak
PM> az amator fotosok problemaja.
De már a ff technológia sem önjáró. Filmet, papírt, vegyszert még
ff-hez sem tudunk csinálni.

PM> A fent emlitett figura mondta, hogy nagy hirugynoksegeknel is
PM> problema, hogy az eddig egyseges 100 evre vissza meglevo
PM> archivumot, hogy kezeljek a tovabbiakban, hogyan lehet a digitalis
PM> kepeket, amik vegulis a tortenelmunket dokumentaljak, 100 vagy 200
PM> evre megorizni...
Amerikai barátom, mesélte, hogy náluk a cégnél bevezették a mindent
digitálisan tárolunk elvet. Nincs papír archívum. Se képrõl, se
szövegrõl. Ami beérkezik a céghez papíron azt beszkennelik és a papírt
kidobják.
Egy nagy képügynökségnél nem tudom elképzelni, hogy ez probléma lenne.
Sokkal egyszerûbb keresni egy digitális archívumban. Egyszerre 30
munkahelyen keresgélhetnek. A tárolás sokkal biztonságosabb lehet,
mint a filmnél, amit idõnként azért használnak.
És nehogymá' egy nagy hírügynökségnek probléma legyen, hogy a 20 évvel
ezelõtti pcx, vagy akármilyen formátumból konvertáljanak.
A tömeg miatt egy formátum soha nem hal ki. A konverziós programok
egyre több formátumot ismernek, az egész múlt bennük van. Az 50 év
múlvai programokban benne lesz a ma használt 20 féle formátum és az
elkövetkezõ 5 évben kitalálalandó 30.

-- 
dMT alias Medve