[Foto] Kiallitasok a Mai Manoban

[Cséka György]

Voltunk tegnap pabo elvtársammal kutyafuttában kiállításokat nézni a Manóba,
számszerint hármat. Dezső Tamás új anyagait, Soltész István és Alain
Paiement fotóit. Melegen ajánlom az egészet többféle okból. Pl. Dezső Tamás
tőle merőben újszerűen igen színes kockákat állított ki, amiket egy hotelben
vett fel, állóképek, tárgyak, zéró ember. Valószínűsíthetően digiKF vagy
hátlappal készültek a művek, fölösleges vinyettállási effektusokkal és némi
műanyag ízzel. Paiement néhol igen izgalmas, meghökkentő, innovatív, de
végülis elég egyenetlen és zavaros kiállítást hozott össze, de mindenképpen
érdemes megnézni, főleg közelről, ínyenceknek. Nekem a csúcs Soltész István
(1938-1983) volt, aki az argentumos Soltész papája, aki nem volt "fotós",
csak hobbiból, és csak pár évig, halála után a fia találta meg a negáit,
fedezte fel kvalitásaikat és nagyította fel őket és azóta volt már pár
kiállítás belőlük. Fantasztikus. Minden manír, művészet nélküli, egészen
laza és tökéletes munkák, a válogatás is jó biztosan, mert nincs gyenge kép
kiállítva, a nagyítások is szépek. Egy fickó, aki csak úgy magának fotózott,
barátokat, disznóvágásokat stb., és tök lazán létrehozott egy jó kis
életművet. Nagyon érdekes.
Mindezt azért merészlettem megírni most ide, mert nézegettem a Képtárban
Tomee újabb képeit, és többek között eszembe jutott, ami Dezsőnél is, ez a
műanyagos érzés, meg főleg az a erőteljes művészetet-csinálni akarás, a kép
művészi megdolgozottsága, egyfajta manírossága, ami nekem az émelyhez közeli
dolog és elég sok helyütt látott effektus. És ehhez képet tegnap az
szellemesség, lazaság, brilliáns szerkesztés stb., ami Soltésznál van.

Mindenkinek ajánlom megnézni ezeket a dolgokat, érdemes. Ja, Soltész-ről és
Soltész képei megjelentek már egy régi Fotóművészet számban, itt:
http://fotomuveszet.elender.hu/9956/995609.html

Gyuri