[Foto] Reszletgazdagsag

[Nagy Zoltán A.]

Sziasztok!

> Nagy, Zoltán A. wrote:
>> Ígérem utoljára szólok bele -- sikerült ugyanis rögvest a
>> kedvenc témáim egyikéről folytatott vitába belecsöppenni...
>
> Ez nekem ellentmondasosnak tunik! Inkabb olyan dologhoz szolj hozza,
> amihez ertesz... nem?  :)
Némileg igen... :) Azért nem akarnék nagyon tovább vitázni,
mert az eddigi hozzászólókban inkább a "film védelmében"
hangulatot éreztem ki -- nem pedig a technikai háttér
ismeretében történő összehasonlítást... :) Én is szeretem
a filmet, és valóban lelke is van meg minden, csak épp
egy jókora részben "technikai sportban", mint amilyen
végülis az asztrofotózás is úgy érzem vannak a lelki
tényezőkön túl más tényezők is. A felvetett kérdéskör
inkább a newtoni és eisteni gravitációelméletre hajaz:
bizonyos keretek között mindkettő ugyanazt az eredményt
adja, de extrém esetekben már nem feltétlenül.

A Lajos által adott linken két dolgot érdemes megfigyelni:
a kis vörös ködöcskék, amelyek a leinkább érdekesek, apróbb
képelemek sokkal intenzívebbek, fényesebbek a digites képen
a rövidebb expó ellenére is. (A WB-t ne is nézzük, az ilyem
képeken elég nehezen értelmezhető fogalom)

> Engem peldaul erdekel a tema, de nem ertek hozza, ezert szivesen
> olvasnek tobbet.
Én szívesen írom, csak ne legyen terhére senkinek. :)
Régebben a listán nem lett volna ez a téma amolyan
féligofftopic, itt most ebben nem vagyok biztos. :(

>> más lehetőségeket ad, mások a peremfeltételek ami mentén
>> expót választasz, stb.
> Ezt tudnad pl. kicsit reszletesebben?
Ok, kérem hogy akit nem érdekel inkább ugorjon.
Magamat ismerve hosszú lesz! ;-)

Bizonyára sokatok ismeri a reciprocitási szabályt.
Ez ugye megmondja, hogy X megvilágításra mekkora
Y feketedés lesz a negatívon. Ez egy jellegzetes
görbe filmeknél, van egy kis íves felfutása, majd
egy szakaszon közel egyenes, ezután visszakunkorodik.
Az egyenes szakasz meredeksége amúgy épp a film
karakterisztikája: meredekebb egyenes szakaszt
mutatnak a keményebb, de nem tónusgazdag filmek,
a laposabb egyenesűek lágy, tónusgazdagabbak.

Egy digitgép ezzel szemben egy ilyen görbén az
origóból kiinduló egyenes, ami nem konyul, nem
görbül vissza stb. Amíg nem telítődik a pixel
elektronokkal addig a beeső jel és az elektronok
száma arányos...

Lévén a csillagászati képek nagy része hosszú,
akár több perces, órás, stb. expót igényel ez
nagyon nagy különbség. A legtöbb esetben rá kell
hajtanod a lehető leghosszabb expozíciós időre a
lehetőségeid függvényében:
-- a műszered, mechanikád pontosságának ismeretében
-- a megfigyelőhely égi hátterének fgv-ben nem lehet
   egy adott érték főlé menni mert kiég az égbolt, vagy
   nagyon beszűkül a dinamikai tartomány a képen.
-- kérdés a légkör mit enged meg aznap (l. lentebb)
-- a távcsővel fix. fókuszod van, fix fényerővel.
   rekeszelni nem érdemes, mert azt csak az átmérő
   csökkentésével érheted el, azaz a beeső fénymennyiség
   lesz kisebb, és a felbontásod is rohamosan csökken.

A mindennapi fotózásban elég ritka a többperces
expó, így ez a különbség nem tűnik fel sokunknak.
Ha csinálsz egy ötperces felvételt ugyanazon ISO
érték mellett digittel, és tetszőleges ugyanolyan
ISO értékű filmmel, akkor a digites képen halványabb
dolgok is meglátszanak majd. A szokásos, mp. tört
része alatti expó esetében ilyen különbség nem lesz
nagyon mérhető.

Nyilván a digit kép zajosodik. Azonban ez a zaj
alapvetően szintén expóidő függő (és hőmérsékletfüggő
is, ezért hidegebb chip-el többet lehet exponálni).
Sötétkép készítéssel azonban eltüntethető (ha van
érdeklődés rá szívesen leírom, de ez most túlmutat
a jelen témán)

A hosszú expozíciós idő alatt a Föld forgása miatt
a csillagok elmozdulnak, szép csíkot húzva a képre.
Ezek a klasszikus "csillagjárás" képek -- ezeket
amatőrcsillagász zsargonban "csíkhúzósnak" szokás
mondani. Ha ezt követni akarod hogy a csillagok
pontok maradjanak akkor a kemerádat a Föld
tengelyével párhuzamos tengely mentén cca. 1 nap
alatt körbe kell forgatnod. Ez nálunk ugyebár
az jelenti, hogy a tengelyednek északi irányba, a
földrajzi szélességeddel egyező magasságba kell
mutatnia, azaz kis hazánkban cca. 47,5 fokos szögben.

Ez elsőre laza dolognak tűnik. No, de milyen exp. idő
felett kell követni, vezetni a kamerát?
 Ez ugye alapban attól függ milyen fókusztávolsággal
 fotózol. Minél nagyobbal, annál rövidebb expó alatt
 lesznek csíkok a csillagok. Számít az is, melyik
 égterületet fotózod. A tengely és az éggömb képzeletbeli
 döféspontja körül kicsi íven mozognak a csillagok, ettől
 90fokra az ún, égi egyenlítőnél mozog a leggyorsabban
 egy csillagív. Alapoptikákkal az egyenlítőnél 10s alatt
 már látható a csillagcsík a képen! Egy 500-as telével
 1s alatt már észrevehető a csíkocska!!!!!

Ebből látható, hogy minél inkább nő a fókusztávolságod,
annál inkább problémás a vezetés is... Extrém nagy
nagyításokat akarsz pl. akár egy hold részletfotóhoz? Bár
ott még csak-csak van fény, de már az 1/10-ed, 1/30-ad
környékén is szükséged lehet vezetésre!!!! (A Hold kb. 2
perc alatt a saját átmérőjével elmozdul, kb. 2,5m fókusszal
érintené a korongja a képkocka kisebb oldalát egy
24x36-os kocka esetében, és ekkor még nem vagy sehol a
részletképtől...)

A követéshez egyrészt pontosan rá kell állnod a Földtengelyel
párhuzamosra. MInél hosszabb az expóidő, és a fókusz annál
pontosabban. Ha csak alapoptikázól, elég lehet a pár 10'
pontosság, de egy olyan képnél amit Ivánnál láthattatok ez
már kevés lenne, ott az ívmp. nagyságrendű pólusraállás is
kellhet.

Tegyük fel sikerül. :)) Ekkor még bejátszik, hogy ahhoz,
hogy te a műszert beállíthasd bármerre min. kell egy
az előzőre __merőleges__ tengely is. Az ám, de ha ez
a merőleges nem merőleges, akkor hiába jó a másik tengely
forgási sebessége, a kamerád nem a csillagokkal párhuzamosan
mozog, hanem hol fölé, hol alá billen... Tegyük fel ez is jó...
Ahoz hogy folyamatosan mozgasd a műszert 1ford/nap sebességgel
nagyon sok áttétel kell. Minden áttételnél vannak megmunkálási
hibák, amik az adott elem fordulatszámának megfelelően rárakódnak
a követési hibára... Ez az ún. periódikus hiba.

A szél is nagy ellenség. Könnyen berázza a legstabilabb műszert
is, ilyenkor jobb egy pillanatra ún. fénycsappantyúval bezárni
a fényutat egy ideig, korrigálni, majd visszaereszteni.
Ezek miatt bizony sohasem lesz olyan idilli állapot, hogy
otthagyod a gépet egy többórás expóra és addig szunyókálsz.

A szél másik hatása, hogy a nyugtalan levegőn át nézve a csillagok
kicsiny pontja felfúvódik, össze-vissza ugrál a képsíkban. Ezzel
nincs mit tenni... Hosszú expó alatt hasonló hatást fog mutatni,
mintha a kép életlen lenne ahogy az ideoda vonagló kép kiátlagolódik.

Vicces, de pl. télen sokat tud számítani amikor egy többórás
expó alatt lehül a tubusod, és a pl. 2m-es cső is összehúzódik
akár 1mm-t is. Máris oda a fókuszod ugyebár...

Nem mindegy tehát, hogy mennyi ideig tart a felvétel...

A hosszú expók zajosak. A szűrés jórészt lehetséges, de ezekhez
nem elég egy kép... Így hogy mi fér bele egy éjszakába, és
mennyire halvány dolgok lesznek a képeken bizony nagyon sokat
számít... Aztán ne feledjük: a képeken ezeket utómunkával,
digitálisan kell megcsinálni. Legyen bármilyen jó a szkennerünk,
mindenképpen rontani fog a képen.

Az sem utolsó szempont, hogy olcsóbb így dolgozni. A sok korrekciós
kép, több felvétel egy objektumról, a sok selejt ami bemoccant,
berázta a szél, stb. rengetegbe kerül... Digitálisan ez annyira
nem fáj.

Persze a DSLR iránt is vannak alapkövetelmények. Tudjon RAW
formátumnot (nemigen van DSLR enélkül...), bizonyos esetekben
akadály a beépített szűrőüveg. Mivel ezt említette valaki a
20Da kapcsán érdemes kitérni erre röviden:

A chip előtti kis szűrőüveg normál esetben egy infrablokk szűrő.
Ez a csillagászatban annyiban zavaró, hogy a leginkább
látványos gázködök nagyrészt az ún. hidrogén-alfa sávban fényesek,
és ez már kivágódik a szűrővel. Megjegyzem, hogy a filmek nagy
többsége is vak már errefelé, így a filmpártiak drága, spécibb
filmekre kényszerülnek.

A szűrőüveg éppen ezért gyárilag cserélhető a 20Da-ban. De sokan
buherálták át a saját 350D vázukat. Vannak szervízek is ahol ha
beállítasz egy ilyen új üveggel kicserélik neked, megfizethető áron. A
Baader gyárt olyan blokkszűrőt, ami kevésel a hidrogénalfa után vág,
így nagyszerű a ködök fotózásához, és a mindennapi életben sem
rontja le a képek WB-jét. A következő címen találhattok érdekes
képeket a témában:
http://galeria.mcse.hu/main.php?g2_view=core.ShowItem&g2_itemId=9442
http://eder.csillagaszat.hu/canon%20mod/Canon_tesztek_Hu.htm

Másik a sima, T-réteges üvegre cserélés, ez azonban már azoknak
lehet érdekes akik infrafotókra akarnak specializálódni. Hátránya
hogy nornál viszonyokhoz előtét szűrőt kell használni, kb. olyan
üvegből amiből a gyári canon-ablak is van... :)

Végül: nézzetek körül asztrofotós lapokon. Szinte mindenhol errefelé
megy a trend. Nem véletlenül...

Bocsánat a hosszú levélért, mindenkinek jó fényeket akár
filmre, akár digitálisan dolgozik, és kellemes hetet: Nyözö

-- 
Nagy Zoltán A. (Nyözö)
http://nyozo.hyadok.hu