[Foto] arcoskodás - elmélkedés

[Gilicze Bálint]

Aki ismeri a látórendszer működését, az tudhatja, hogy
valójában az agy egy "felcímkézett" képet kap a látottakról,
melyben a megapixelek vannak valahol az alján, aztán
detektálja a vonalakat, kontrasztot, távolságokat és a
legfelső szinten címkézi az ismert alakzatokat (arcok). 
Az agyba eljutó kép persze tömörített, ezért nincs
fizikailag nyoma (legalábbis az emberi látórendszerre
jellemző) optikai csalódásoknak a fotókon.
Az arcfelismerés érdekes ugrás ebben a rendszerben.
Logikailag előbb valamilyen vektoros, általánosító tömörítés
jöhetett volna. 
Nem tudom, van-e ilyen. Leginkább mozgóképnél tudnám
elképzelni, hogy van egy fizikai, pixeles alap, és ezt a
kamera a szemhez hasonlóan értelmezi, adott esetben a
változatlan dolgokat megszokja (tudom, ilyen van az
mpegben), a vonalakat vektorosan kezeli, és egy csomó dolgot
kitalál, odaképzel. Sőt, adott esetben a nehezen látott
részletek felismerésében segít az emlékezet (technikailag
ezt úgy képzelem, hogy ha a kamera dinamikája nem bírja
átfogni egy ismert arc adott megvilágításának
árnyalatterjedelmét, az szoftver segít, és az emlékeiből
"okosan" tölti ki a részleteket).
Szóval, szerintetek merre vezet tovább az  út?

Bálint






Rónai Tamás <ronait at freemail.hu> írta:

> http://pixinfo.com/hirek/2006-10-24_270330
> 
> Ettől most már nyugodtan alszok :)
> 
> Reset
> 

_____________________________________________________________________
30% kedvezménnyel vásárolhatja meg az Európa Könyvkiadó könyveit október 25-26-án a Bookline-on!
http://www.bookline.hu/control/news?newsid=311&affiliate=frenykkar3156