[Foto] Szabadsagot! (volt Vizallo compact)

[dMT alias Medve]

>> Én kevés emberre merném rábízni az életemet!
> ??? Ebbol egy kukkot sem ertek. (Ma ugy latszik ilyen nap van.)
Ajaj! Az nagy baj, mert elmagyarázom!

> Szerintem naponta n-szer megteszed: vonatra ulsz, repulsz, sot
> kocsiba ulsz, vagy orvoshoz mesz, vagy akar ad absurdum, megeszed
> azt, amit eled raknak, ill. megveszel a boltban/piacon, es sorol-
> hatnam a peldakat: bemesz abba a hazba, akinek nem ismered a ter-
> vezojet, epitojet, stb.
:-)
Azért ezeket nem csinálom napont a n-szer.
És amikor megcsinálom ezeket, félek is, óvatos is vagyok és igyekszem
is elkerülni. (Pl. az elsõ céges síelésre még busszal mentem. De ahogy
a buszsofõr jött haza, úgy döntöttem, hogy hacsak lehet, elkerülöm a
bérbuszokat.)
De nézzük:
Vonatra ülök.
  Évente egyszer ülök vonatra. A vonat egyike a legbiztonságosabb
  közlekedési eszköznek. Mo. tavaly egy ember halt meg vonaton.
  (112-en lettek viszont öngyilkosok vonat segítségével, 60-an haltak
  meg vasúti átjáróban saját hibájukból.)
  A vasútnál nincs emberre bízva a biztonság. Pont azért használnak
  tonnaszám biztosító berendezést, vonatbefolyásolót, hogy ne emberen
  múljon az emberélet.
  Úgy számolnak a vasútbiztonságban, hogy egy embernek minden 10^4
  döntése hibás. Tehát, ha _egy_ _emberen_ múlik valami, akkor minden
  tízezredik esetben téves döntés következményeit kell viselni.
Repülni is kb. évente egyszer csinálom, annak nem ismerem a
  biztonságtechnikáját, de ismeem a statisztikáit. Azok alapján fel
  merek ülni a gépre. Valamekkora kockázatot vállalni kell!
Autózásban mindig igyekszem úgy vezetni, hogy _ne- csak a másikon
  múljon, hogy ne legyen baleset. Nem bízom rá az életemet arra, hogy az
  a másik észre fogja venni, hogy én elõzök.
Orvoshoz se nagyon szeretek járni, el is kerülöm. Szerencsére még nem
  volt olyan, hogy rá kellett bíznom az életemet egy orvosra.
  Ha ilyen eset elõ fog fordulni, akkor nagyon-nagyon körültekintõ
  szeretnék lenni.

> Szoval szerintem valahogy mashogy ertetted, ugye? (Gondolom, valami
> kozvetlen kontaktusra gondoltal, egy adott szitu- acioban, mint az
> emlitett hegymaszas.)
Persze.
Minden a valószínûségtõl függ.
Ha felülök évente egyszer a repülõre, akkor rábízom az életemet egy
hivatásos pilótára és ezzel felvállalom 10^-9 eséllyel, hogy egy órán
belül meghalok. Mérlegelek és úgy döntök, hogy ennyit megér!
Ha elmegyek egy vadidegennel sziklát mászni, akkor arról az emberrõl
nem tudok semmit pedig 10^-3 valószínûséggel neki kell megmentenie az
életemet, sõt az õ (ismeretlen valószínûségû!) hibájából mindketten
meghalhatunk. No, annyit nem ér a sziklamászás, hogy ekkorát
kockáztassak.


--
dMT alias Medve