[Foto] bebizonyosodott ki hazudik > na ki?

[Zoltán Imre]

> Zoli: fogadunk hogy tudok neked olyat mondani amivel vérig sértelek,
> függetlenül attól hogy a végére odabiggyesztek-e egy szmájlit?



Persze hogy tudsz; egy másik listán egy kartácsnak volt kedvenc időtöltése,
hogy a személyeskedései után odaírt egy szmájlit.

Én a szmájlikat eredeti értelmükben használom, és nem tartom viccesnek a
kurva anyád:-) te rohadt mocsok :-) szemét geciputtony :-) formulákat.

Tehát ha én írok egy mosolygós szmájlit, akkor én azt nem gondolom komolyan,
hanem viccesen. Ha írok egy szomorú szmájlit, akkor az amit írtam,
szomorúsággal tölt el.

A szmájlik hivatottak betölteni azt az űrt, amit a metakommunikáció hiánya
okoz itt a világhálón. Én tudom, hogy egy-egy kijelentés mennyiféle
hangsúlyt kaphat az élő beszédben; ezen hangsúlyok elvésznek az írott
komunikációban, én pont ezért törexem arra, hogy a szmájlikat helyesen
használjam. Pl. amiket komolyan vágtam a János fejéhz, ott te tőlem nem
látsz mosolygós szmájlit!

> nem tudja ám az a három írásjel bárminek az élét elvenni...

Szerintem el tudja. ha az ember jól kezeli a szmájlikat, akkor el tudja. Pl.
élő szóban egy lehülyézés lehet vérig sértő és vicces/kedves. Ezt a
metakomunikációs jelek, a hangsúly, a hanghordozás és a testbeszéd általában
egyértelművé teszi. Itt leírva viszont hogy te hülye vagy, abszolút nem
hordoz semmiféle információt arra vonatkozólag, hogy én ezt milyen
aspektusból írtam neked, épp ezért van szükség szmájlikra, és azok
"rendelteésszerű" használatára. Pl. megdugtad a Macát? Válasz: Hülye vagy?
:-) Érted? (Már szorri a példáért ugye.)

Imre Zoli
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://www.iit.bme.hu/pipermail/foto/attachments/20071211/7ad2f884/attachment.html>