[Foto] 3d nezo

[Lajos Toth]

   Hát én ezt a prizma-dolgot kipróbálnám.

   Tavaly próbálkoztam ilyesmivel, egy tekercs filmre képpárokat
csináltam, aztán egészen kicsiben nagyítottam és egy szétbarmolt
távcső elejével (5-6 centi volt a kókusz, 60Ft/db, Soós) kukkantottam.
Ha már sikerült meghatározni, melyik a bal és melyik a jobb oldali kép
(például abból, hogy a lépcső oldala honnan látszik nagyobb szög
alatt) akkor jött a hihetetlen szemtorna. A képekkel kétfajta probléma
volt: az egyik, amikor a buszmegállóban mozdultak egy nagyot az alakok
a két fölvétel között, a másik, amikor túl nagy bázistávolsággal
dolgoztam (direkt, azt reméltem, majd lehet akkorkának láttatni a
Petőfi-hidat, mint egy gyufaskatulya, ha az egyik képet Pestről, a
másikat Budáról csinálom)
  Mivel az első óra kuksi után sztereóban még nem láttam, de nagyon
fájt már a fejem, azt a módszert dolgoztam ki, hogy keresek a két
fölvételen egy olyan apró pontocskát, ami _biztosan_ ugyanaz. Mondjuk
egy ház sarkát. Addig bandzsáztam, amíg egybe nem folyt a két pont,
utána nagyjából jó volt az egész kép. (Kivéve, amikor az egész világ
egybefolyt a szemeim előtt.) Végül is ha az emberileg (szemileg)
lehetséges határok között működik az a húszcentis izéke, akár még
lehet jó az is. A kartonlap talán annyiban nem szerencsés, hogy lehet,
nem pont húsz centi a legoptimálisabb távolság, hanem mondjuk
tizenkilenc, vagy egy híján húsz. A másik ami eszembe jut, hogy ugyan
még céertén próbálkoztam a monitorral sztereózni, de rettenetesen
idegesítetek a pixelek. Igazi fotográfiával jobb szerintem.

On 10/14/07, Kaczmarek Edvard <edk-fl at filmszken.com> wrote:
>
> Két prizma kell, nem lencse. A prizmák 90, 45, 45 fokos háromszög
> alakúak; a derékszögű csúcsaikat kell egymás felé fordítani és az
> egyik befogón keresztül skubizni. Monitornézésre tökéletes.
>
>  Ed
>
> --
> Fear is that little darkroom where negatives are developed
> (Michael Pritchard)
>