[Foto] DM filmek - magyarázzátok meg

[Lévai Zsuzsanna]

Sziasztok!

Elion <elion at freemail.hu> írta, 2007.09.19.:
> > A másik dolog meg az, hogy 4-5 év alatt erkölcsileg
> > totálisan nullára amortizálódik
>
> Ez azt jelenti, hogy ciki lesz, mint a reklam szerint a mobiltelefon? Ez nem
> muszaki kategoria.

Lehet hogy akkor én is ciki vagyok az arcom előtt a 4-5 éves, ezüst
színű 300D-vel? :-D Ki se menjek vele az utcára? Elő se vegyem a
fotóstáskából? Mert ha meglát vele egy másik fotós, aki épp most hozta
ki a 40D-t vagy 400D-t a boltból, akkor elkezd rám ujjal mutogatni és
kifütyül?


> > Egyébként mutassatok olyan embert, akinek 5
> > éves digit gépe van, és nem azon fontolkodik,
> > hogy kellene egy újat vennie... :-)
>
> Nekem egy kozel negy es egy alig tobb mint ket eves gepem van, es
> fontolgatom, hogy kene venni megegy negy eveset....

:-D Én is tervezek venni még egy olcsó, régebbi digitkompaktot, IR
átalakítás céljából. Ha van valakinek ilyen, és nem sajnálná, hogy
szétszedjem, akkor dobjon egy mailt, légyszi!

> Zsuzsi most vett maganak
> egy valamivel tobb mint negy eveset,

Így van, és boldog vagyok vele, nem tervezem lecserélni. :) Szerintem
szép is, nekem nagyon tetszik, és aki cikinek gondolja, az az ő baja.

> Aki ezen tori a
> fejet, az tobbnyire azert, mert olcsobb eladni a gepet meg zarcsere elott,
> es a zarcsere arat hozzateve egy uj gepet venni. De ez csak gazdasagi
> dontes, kulonben el nem adnak a gepuket...

Ebbe a két mondatba azért nem kevés irónia is szorult, jól érzem? ;-))

>
> Az viszont erdekes jelenseg, hogy csak azok panaszkodnak a digitalis
> minosegere, akik nem hasznaljak, nem alltak at,

Persze, mert félnek eladni a lelküket az ördögnek, és félnek attól is,
hogy már nem sokáig bírják, mert nagy a kísértés! ;-)))))


> Akik viszont atalltak, hasznaljak, azoknak nincsen
> semmi bajuk azzal, ami a kezukben van, es nem is vagynak olyan tomegesen a
> meg sokkal de sokkal jobb minosegre, amit azok emlegetnek, akik nem
> hasznalnak digitalist.

Most lehet, hogy csak beleszürkültem a mezőnybe, vagy lehet, hogy sose
tudtam olyan jól fotózni filmre, de én meg vagyok elégedve a dig.
gépeimmel...


Ellenben a digitalist hasznaloktol szinte sosem
> hallom, hogy a digitalis jobb lenne a filmnel, egyszeruen csak azt
> hasznaljak, ami van a kezukben, es nem a masikkal foglalkoznak, hogy az
> ilyenebb vagy olyanabb....

Hát, azért ez ebben a formában így nem igaz sztem... úgy érzem, hogy
nem kicsi a divatőrület a DSLR üzletágban (a kompaktokról nem is
beszélve).


Hadd kopizzak ide egy írást az Index Canon EOS 350D topikból, Carvi
írta, 2007.09.19 14:07:17-kor: (szerintem idevágó)


"No, meg aztán úgy volt az, hogy pár évtizede az átlagpolgár örült,
hogy ha a kezébe foghatott egy Practica MTL 5 vázat rácsavarva egy
Practicar 50/1.8. Helyes kis családi, meg kirándulós képek készültek
így, lanofkás-lomnicicsúcsos, mátrás, hortobágyos, megmiegymás...



Aztán később jöttek japán turisták a helyes kis kompakt gépeikkel, meg
a zoomjaikkal. Sokan ilyet is vettek.



Röpültek az évek, megjelentek és egyre elérhetőbb közelségbe kerültek
a digitális kompaktok, és elkezdtek a népek olyanokat vásárolni.
Mindeközben igen boldogok voltak, fogyasztottak annak rendje és módja
szerint, és örültek, hogy a kistévén a gép hátulján azonnal látszik a
kép. És az iskolai évzárón az volt a "Jani", akinek a gépe csipogott,
amikor sikeresnek vélte az élességállítást, majd kutyavakkantással
jelezte, hogy nyít-és-csuk a zár...



S ahogy egyre csak dübörgött a gazdaság, és mentek lefelé az árak,
egyre többeknek lett "didzsitál" gépe. S aki tehette, már DSLR-be
kezdte ölni az ő pénzét, mert már csak azzal lehetett a következő
évzárón "Jani" (a továbbiakban "Jani"). Megvették hát az első kiteket,
de látták, az objektív olyan kicsi, hogy az egész cucc alig nagyobb,
mint egy Fuji bridge masina, hát gyorsan vettek rá nagyobb csöveket,
zúmosat, lehetőleg fehéret, jó nagy napellenzővel.



Időközben az APS-C szenzoroknál, úgy 8-10 megapixel táján, elértük azt
a pixelsűrűséget, amelyik minden létező objektív optikai
feloldóképességét meghaladja, ráadásul épelméjű keretek között ez a
felbontás bárkinek jóval több, mint elég, szinte bármilyen hétköznapi
feladatra.



De a nép csak nézegeti, nézegeti a képeket a képernyőkön, méteresnek
megfelelő nagyításban, lehetőleg 20 cm-ről, és akkor beléhasít a
fájdalom: nem jó ez az egész, úgy ahogy van.



És akkor a nép egy része felismeri, hogy ő maga különösképpen igényes,
s persze közben eljut oda is, hogy miután DSLR-je lényegében
akármilyen jött-ment nyikhajnak lehet, akár fehér zúmos is, hát
valamit csak ki kell találni az elveszett Janiság visszaszerzésére...



Először jött a "fullfrém" képérzékelő, de ezzel tényleg nem az igaziak
egynémely zúmok, meg messziről nem látható elég jól, hogy a vázban
nagyobb a szenzor, mint a másik apuka nikon-dényolcvanasában, hát más
megoldást kell keresni.



És akkor felrémlettek az évtizedes emlékek... S elkezdték igeként
hirdetni, hogy márpedig minőség csakis fix objektívektől várható, és
aki olyat nem vesz, az biz' nem más, mint egy kutyaütő kontár (a
továbbiakban "kontár").



A kontár meg csak mereng a képernyő előtt... Nézegeti a képeit, és nem
érti: valami nem stimmel. Nem pixeleket nézeget, csak egyben az egész
képet, ami még így is akkora a húszcolos LCD-monitoron, amekkorát az
elmúlt 35 évben legfeljebb öt ízben nagyíttatott. De csak nézi,
nézi... és nem tetszik. Előveszi a National Geographic összes
fotóiskoláját, lapozgatja, bámulássza az igazi képeket, amiket isten
tudja milyen, kőkorszaki, begyepesedett agyú nénik meg bácsik
csináltak, a fényképezőgépet puszta eszköznek tekintve. S legVégül
csak felismeri: hát ez az ő képe bizony egyszerűen teljesen s egyben
valami hihetetlen mértékben sz*r. Se kompozíció, se mondanivaló, csak
egy gyerekfej a kellős közepén, kétforintosnyi méretben, ráadásul
félig hátulról, felette a nagy sárgás fal, valami képkerettel, jobbról
nagyi komódjának levert sarka, balról meg az állólámpa, jó poros
ernyővel, mögötte meg valami feslett, fakó takaró a letakart kanapén.
És hiába van ott tilt-shift-macro-tele-wide sorozat, soha egyikkel sem
lesz jöbb... Tudja, kipróbálta...



A "Jani" pedig eközben meghirdeti a megfontoltságot, és mostantól azt
meséli, hogy azért nem csinál a gyerek tornabemutatóján csoportképet,
mert az teljesen felesleges, és különben is puszta kapkodás... Pedig
csak nem volt elég ideje kicserélni a 200-as fixet egy 50-esre, s
közben a gyerekek sajnos kiszaladtak az öltözőbe. Ő meg ott maradt az
üres tornaszőnyeggel kettesben a terem közepén, a maga higgadt
megfontoltságával, igen nagy körültekintéssel és igényességgel,
kettes, esetleg kettőnyolcas rekesszel...



Aztán kint a folyosón a
zúmos-ápéescés-inkábbnyolcasrekesszel-demégiscsakfényképező
szeleburdi, kapkodós kontár megígéri, hogy ímélen átküld pár képet a
kis Janiról, mert hát neki persze, hogy megvan az, amikor olyan
aranyosan összeálltak a gyerekek a bemutató végén...



:)))"



Zsuzsi