[Foto] minden proci minden nyelven

[dMT alias Medve]

> Az a baj, hogy bizonyos méret/bonyolultság felett már nem lehet
> olyan embert találni, aki az elejétől a végéig átlátja a feladatot.
> Még az előző munkahelyemen elkezdtük egyszer egy kollégával
> átgondolni, hogy hány komponens, réteg alkotja a rendszert, és
> pontosan milyen módon kapcsolódik egymáshoz az éppen akkor berhelt
> rendszerünkben, de egy idő után feladtuk. És rájöttünk, hogy az
> egész cégnél nincs olyan ember, aki ezt meg tudná tenni. A mai nagy
> projekteknél egyszerűen nem lehet leírni egy adat útját a diszken
> tárolt bitektől a felhasználó képernyőjéig. Vagy ha le is lehet
> írni, senki sem tudja megtenni.
Igen.
Mit lehet tenni?
a)Lehet dolgozni úgy egy rendszerrel, hogy senki nem látja át teljesen,
  de ez esetben egyrészt nagyon nem lesz optimális (én legfőképp erre
  vezetem vissza a mai programok borzalmas erőforrásigényét). Másrészt
  az ilyen rendszerek igencsak az élő organizmusok jellemzőit
  mutatják, nem is mérnök kell hozzájuk, hanem pszichológus.
  ("Öregszik a windózom", "ma nincs jó napja a szervernek", "ezt a fajtát nem szereti
   a program, gyakran a sarokba dől miatta", ugyan ezt kellene tudnia,
   de ne kínozzuk vele", stb.)
b)Megpróbálni egy kicsit(!) lealkudni a fícsörökből, feladatokból.
  Megpróbálni nem egy univerzális csodarendszert csinálni, hanem
  apróbb céleszközöket.
  Nem kell sokat lealkudni, mert csak az átláthatósági határ alá kell
  szorítani és akkor hiretelen minden rendbe jön.
c) Várni a csodalámpást, az eszközt, ami majd megoldja a problémát.
  OOP, formális módszerek, kódgenerálás, CMMI, TQM, 4GL,
  alkalmazásgenerátorok, stb.

Épp most van lehetőségem az a)-t és a b)-t összehasonlítanom. 18 évvel
ezelőtt csináltunk Szegeden egy vasútirányítási rendszer. Szerénységem
volt a főtervező. Attól kedzve, hogy Kiskunhalason hogyan történjen a
villogó jelek beolvasása, a központ szoftver rendszeréig mindent én
terveztem. Jelen kérdés szempontjából érdekes, hogy a központban 12 db
386-os gép volt OS2-vel. De PM nélkül, a grafikát mi faragtuk ki a
semmiből. (Onnan kezdve, hogy vonalrajzolás!) Majd egy évig terveztem
a rendszer, minden interfészt előre tisztáztam, az összes kérdéses
dolgot kipróbáltam, lemodelleztem, megbeszéltem. Kb. 6-7 ember (köztük
és is) egy év alatt kivitelezte, üzembehelyezte és 18 éve működik a
felhasználó teljes megelégedésére.
Tavaly elkezdett a Prolan új rendszert csinálni ugyanide. 18 évvel
későbbi technológiával.
2400bps helyett 2*2Mbps. (Három nagyságrend!!!)
Linuxos szerverhegyek.
A menetdiagramrajzoló természetesen javában XML interfésszel.
Hasznos funkcionalitása 30%-kal több, "korszerű" csicsából
milliárdnyi van benne. "Apró" probléma, hogy senki nem látja át
teljesen. Emiatt a legváratlanabb dolgok történnek. Arról nem is
beszélve, hogy annak ellenére, hogy rengeteg kész kódot, modult
használtunk fel nagyságrenddel nagyobb volt a fejlesztési
erőforrásigény.
Ha Szegeden járok, majd el fogok beszélgetni azokkal, akik 18 éven át
használták a régi rendszert, hogy most akkor melyik jobb? Vajon az,
hogy mindenféle szép fonttal van kiírva minden, egérrel kezelhető,
pdf-be lehet nyomtatni boldoggá teszi őket? Vagy ők sem értik, hogy
míg a régi rendszernél leütött egy "M" betűt, akkor tizedmásodperc
alatt kivágta a képernyőre a menetrendgrafikont, míg a mostani
rendszerben egérészni kell és ha utána 10 másodperc alatt megjelenik,
akkor örülhet.
Most folyik az üzembehelyezés, még nem lenne korrekt az
összehasonlítás, de tervezem, hogy majd egykét év után végzek egy kis
közvéleménykutatást.


--
dMT alias Medve