[Foto] 24kep/sec eredete

[Vargha Márk Péter]

> Feladó: Karoly Kovacs <koka55 at kabsi.at>

>T egnap olvastam, hogy miert lett ennyi a mozi technikaban (regebben) alkalmazott 
> masodpercenkenti kockaszam: egyszeruen a hangcsik miatt.
> 
> Olyan minimalis masodpercenkenti kockaszamot kellett valasztani, amely mar a 
> szem szamara egybefuggo mozgasnak latszik (ehhez akar a 20 kocka/mp is eleg 
> lenne - sot, amator filmeknel 16 is volt!), _raadasul_ az akkori hangtechnika 
> mellett (30-as evek) elegendoen gyors sebesseggel halad el a film szelen levo 
> hangcsik az erzekelo fotocella elott ahhoz, hogy "ertekelheto" hang 
> jojjon ki a keszulekbol (elegendoen szeles frekvencia atvitele legyen).


Azért ez ennél bonyolultabb. Ráadásul még sosem hallottam erről a magyarázatról, pedig az első szakdolgozatomat ebből a témából írtam. Tudnál írni forrást?

Valóban, az emberi képfeldolgozó rendszer (szem + agy) nagyjából 12-15 képkocka vizuális információt képes egymástól elkülönítve feldolgozni, ugyanis egy-egy kép ennyi ideig marad meg, vagyis ez idő alatt nem lehet újra ingert létrehozni a retinán. Ha ennél több képet vetítünk, akkor azok összefolyva a mozgás illúzióját keltik.
Ám a szem különbözőképpen érzékeli a sötét és a világos képek váltakozását. Ha folyamatos világosat szakítasz meg sötéttel, akkor az ember már 1/24 másodperc megszakítást is érzékel. Nem dolgozza fel a képi változást, de érzékeli a villogást. A fényre sokkal érzékenyebb, folyamatos sötétben már 1/72 másodperces fényvillanást is érzékel. A végső képkockaszámot ezen paraméterek alapján állapították meg. A vetítőgép villája beemeli a filmkockát, és rögzíti. A fény eddig el van zárva, amikor a film a helyén van, akkor nyit a zár. Ekkor a sötét után jön egy felvillanás. A képkocka vetítési ideje lejárta után a zár elállja a fény útját, lehet képkockát váltani. Tehát itt rögtön van egy sötét->világos átmenet, ahol az ember 72 fps-t igényel a villogásmentes látványhoz, valamint egy világos->sötét, ahol pedig 24 fps-t. A villogásmentesség érdekében borzasztóan
 filmpazarló lenne 72 fps-el vetíteni, amikor az ember nem képes feldolgozni ennyi információt. Ezért 24 képkockát vetítenek másodpercenként 72 alkalommal. Vagyis minden képkockát háromszor vetítenek le, mielőtt jönne a következő.

Ráadásul nem csak régebben alkalmazták ezt. A mai napig ehhez közeli értékekkel dolgoznak a mozgóképiparban. A tv és a hdtv is 25 (Európa) vagy 30 (USA) fps-t használ. A mozifilmek általában 24 vagy ritkábban 25 fps-el készülnek, a digitális mozi terjedésével jön a 48 és a 72 fps is. Már a filmes korszakban is voltak nagy sebességű 48 vagy 72 képkockás filmek. Nem terjedtek el széleskörűen, mert sokkal drágábbak. A másik probléma a nagy másodpercenkénti képkockaszámmal, hogy nem lehet elég hosszú záridőt választani a felvételhez. A filmben a mozgás illúziójához nagyban hozzájárul a bemozdulásos életlenség. Ezért dolgozik mindenki brutális ND szűrőkkel, hogy tág rekesznél, tűző napsütésben is 1/48 másodperc legyen az expozíciós idő. Ha ennél jelentősen rövidebb záridővel készítesz mozgókép felvételt, akkor a mozgások nem olvadnak szépen egymásba, hanem zavaróan
 elkülönülnek egymástól a fázisok.

Márk