[Epitesz-barkacs] vízfüggöny (volt Fw: dupla falú mediterrán fóliasátor)

[Hofferek Attila]

jhidvegi írta:
> Ebben az a nagyon gáz, hogy hiába tud valaki úszni, egyszerűen nem kap 
> levegőt a víz felett fél méteren belül - mondják azok, akik ezt ismerik. 
> Van bennem némi szkepszis azért ezügyben, de azt el tudom képzelni, hogy 
> ha az arcom szembe van a széllel, tényleg nem kapok levegőt. Érdekes 
> lehet egyszer teljesen partközelben, sekély vízben kipróbálni. Csak 
> nyáron, amikor ilyenkor bele is lehet menni a vízbe megfagyás nélkül, 
> tutira valami zivataros idő lesz, tehát a fő veszély lehet, hogy a 
> villámcsapás a vízbe.

Én már voltam földváron ilyen helyzetben. Elég szar. A víz kb felső fél 
métere durván összekeveredik a levegővel, nem tart fenn, hiába 
kapálózol, de levegőt nem kapsz benne. Még az a szerencse, hogy kb 
nyakig érő vízben voltam, gyorsan kijjebb tudtam úszni, ahol már fölé 
érek ennek a katyvasznak. Még bent a vasútállomáson is olyan volt, mitha 
esett volna az eső, pedig csak a szél fújt :-) A másik veszély a tarajos 
hullám, Cholnoky írja 1936-ban, hogy:

Igaz, hogy a mély tavon magasabb és hosszabb hullámok járnak, de ezek 
nem tarajoznak, nem buknak át, tehát a csónak könnyedén siklik egyik 
hullámról a másikra, de a hullámok nem csapnak be a csónakba. A 
Balatonon éppen az a veszedelem vihar idején, hogy a hullámok átbukva, 
ráomlanak a csónakra, megtöltik vízzel és rendesen felfordítják. A tó 
közepén is tarajoznak a hullámok, azért vihar idején valami félelmes 
zöldes fehér színe lesz a tónak, mintha tajtékzó dühvel vicsorgatná a 
fogát. Nagyon szép, de félelmes látvány ez, nyílt csónakkal nem is 
szabadna a tavon messze bemenni a partoktól. Balatonfüreden az első 
vitorláshajó-építő volt az angol Young (mondd: jöng), a 80-as években. 
Mindig becsmérlőleg beszélt a Balaton hullámairól s az ő tört 
magyarságával igyekezett a tenger hullámait magyarázni. (…)

Young úr egy szép tavaszi napon, amikor a jég már eltűnt a tóról, friss 
szélben kievezett a tóra. A halászok figyelmeztették, hogy alighanem 
vihar jön, ne menjen messze. Young nevetett rajta s az volt az utolsó 
szó, amit hallottak tőle, hogy »Fütyülöm a maguk Balatonra!« Aztán 
kitört az északi szél. Majd még jobban is megismerkedünk vele, ezzel a 
nagymesterrel. A tó elsötétedett, a hullámok kezdtek vicsorogni a tó 
belsejében.

Messziről látták még, hogy Young küzd a hullámokkal s vissza akar térni. 
Egyszer aztán dühös szélroham kapta föl a tarajzó hullámok habját, 
elhomályosult a láthatár s amikor tisztulni kezdett néhány perc múlva, a 
csónak nem volt többé látható. Megtalálták néhány nap múlva a déli 
parton felfordulva, de Young nem került elő többé soha.

Alkotása azonban itt maradt, mert az ő műhelyéből fejlődött ki 
lassankint a Yacht-Klub. Érdemes volna emlékét legalább egy táblával 
megörökíteni. Ezt vésném föl az emléktáblára:

Óh Természet! Szörnyű hatalmad előtt a kis ember

Egynapos életű lény, játszva a porba veted!