[Epitesz-barkacs] egy kis ozon

[jhidvegi]

Palasik Sandor wrote:

> Szerintem mindkettő. Ha a levegőben lévő oxigénből ózon lesz UV-C 
> hatására,
> nem látom be, hogy ez miért ne lenne így a vízben lévő oldott oxigénnel. 
> Azt
> azért nem hiszem, hogy bontaná a vizet :-)

Az a gyanúm, hogy keveset tudunk (legalábbis az eddig megszólalók) a 
témából. Már az gond, hogy vajon egy kovalens kötésű molekulával mi lesz, 
ha beleoldódik a vízbe. Disszociál vagy nem? Ha már az is szétesne 
ionokra, akkor kevés esély van rá, hogy a 3 atomos O3 egyben maradna, 
főleg, hogy ennek elég agresszív kémiai tulajdonságai vannak, szóval a 
relatíve stabil O2-höz képest, ha létezhet is a vízben, igen rövid ideig. 
Ha ott kell létrejönnie, hááát, én erősen szkeptikus vagyok. Állítólag a 
klór is disszociál (másik listán volt ilyesmiről szó).

A víz elég fura szerzet. Már maga a vízmolekula sem úgy molekulaként 
ugrándozik a vízben, ahogy a táblára a suliban felírják, hogy H2O, hanem 
mivel ez egy eléggé poláros molekula, ezért szívesen összeáll társaival, 
meg ha vannak ionok a vízben, azt rendesen körülveszik az ellentétes 
töltésű oldalukkal. Így aztán ezek az ionok valóságos óriások lehetnek a 
többi molekulához képest.

Ehhez jön, hogy ha mégis keletkezhetne O2-ből O3, annak az aránya túl 
kicsi lenne, hiszen az O2-ből is elég kevés van. Ha meg magát a 
vízmolekulát bontja szét, akkor talán az elsőre még agresszívebb naszcensz 
oxigén lenne az, ami elbánik a szerves anyagokkal, nem pedig az O3. 
Levegőben is lehet ilyen oxigén, de gondolom olyan rövid élettartamú, hogy 
nem számít. Az O3 az UV jelenlétében stabilabbnak néz ki, pedig csak 
gondolom itt is egy dinamikus egyensúlyról van szó, a keletkezés és 
lebomlás közben elég intenzív is lehet. Nna erre mondjon valaki adatot! 
:-) Laborban úgy lehetne megmérni, ha tudnának O3 koncentrációt mérni 
folyamatosan, hogy egy adott térben hirtelen bekapcsolva a fényt, nézni 
kéne az O3 koncentráció időbeni növekedését, majd kikapcsolva a 
csökkenését.

hjozsi