[Epitesz-barkacs] Ugat a kutya, volt: burgonya tárolására

[jhidvegi]

Pataki István wrote:

> [...] Aki meg azzal jön, hogy a kutyának az a dolga, hogy
> ugasson, azt jól pofán tudnám vágni.
>
> Na gyere má' ki a kulturház elé :)
>
> Nekem is volt kutyám, kb. német juhász és magyar vizsla
> keverék. A fiam járt vele (kutya)iskolába (de az is lehet,
> hogy csak hozzáértő haverokhoz), és megtanították kussban

Ó, hát akkor semmi okom rá!

> maradni. Ha nagynéha egyszer ő is belekeveredett a kórusba,
> csak rá kellett szólni, hogy "csönd", de legtöbbször a neve is
> elég volt, és elhallgatott.

Hát ez az! A gazdik többsége totálisan leszarja, hogy akár az éjszaka 
kellős közepén mit művel a kutyája. Volt már a közelben olyan is, aki 
önjáróan vonyított vagy ugatott órákon át, tök monoton módon hajnalig. Nem 
tudom, ki tud aludni ilyen esetben.

> A legnagyobb probléma az volt, hogy amikor sétálni mentünk
> (jó, csak én nem rohangáltam), nem volt olyan útvonal, ahol
> ránk ne szakadt volna a többi neveletlen házörző éktelen
> csaholása. Ezért aztán kellően útáltak bennünket a
> kutyatulajdonosok meg a kutyagyűlölők egyaránt. A végén olyan
> kacifántos lett az útvonalunk, hogy már majdnem itiner kellett
> hozzá.

Pedig milyen jó lett volna ugye, ha a többi eb is kussban marad, mert vagy 
bent van a házban, vagy meg van nevelve!

> Néhány éve szilveszter délután a ház előtt búcsúztunk a
> gyerekektől, a kutya is mellettünk volt. Aztán a közelben
> durrant egy petárda. Azóta nem láttuk az állatot. Sajnos erre
> nem volt megtanítva ...

Utólag se lett meg ezek szerint. Jó dolog ez a szilveszter, még a 
tüzijáték is okés, de a petárdától kissé ingerült szoktam lenni. Volt 
már - hogy építész téma is legyen -, hogy a háztetőre dobták, és betört 
egy cserép. Másnak meg a postaládájába, ami tök leamortizálódott. (Engem 
annyiban érintett, hogy vittem oda iratokat, és a földön landolt. Nem 
tudtam onnan felszedni, nem voltak otthon. Volt rinya, hogy lesz eső vagy 
nem.)

hjozsi