[Epitesz-barkacs] zoomos kerdes

[SZIGETI Szabolcs]

>
> engem is érdekelne
>

Hali!

Szóval végül is a feladat az, hogy van egy világ, amelyben egészen sötéttől 
egészen világosig sokmindn előfordul. Van ezentúl a szemunk, amely 
viszonylag nem rossz átfogásban ezt tudja érzékelni. Van továbbá a film, 
vagy CCD, amely bizonyos (jóval szűkebb tartományban) képes ezt rögzíteni. 
Van egy cirka 5-7szeres átfogás, ahol a kimenő jel (film sötétedése) lináris 
a megvilágításhoz (illetve annak logaritmusához) képest.

Ezek után feladat ezt a lineáris részt ráilleszteni a való világra. 
(Részletesn tessék elolvasni Ansel Adams: A negatív című könyvét.)

A fénymérő úgy működik, hogy feltételelzi, hogy a világ 18%-os szürke (ezt 
egyszer sok fotó elemzéséből szűrték le).  A fényképezőgépek fénymérője úgy 
mér, hogy feltételezi, hogy a kép ilyen árnyalatú. Ebből következik, hogy ha 
pl. hómezőt fényképez le, akkor simán mérve szürke lesz, ahhoz, hogy fehér 
legyen fölé kell exponálni (sokan úgy gondolják, hogy a fényes havat a sok 
fény miatt álá kell exponálni!). Fekete dolgot fotózva pedig alá kell 
exponálni, mert különben az is szürke lesz. Szoktak úgy mérni, hogy leraknak 
egy szürke lapot, arra mérnek fényt, akkor a többi dolog elvileg korrekt 
lesz. Vagy a beeső fényt mérik (az a kis fehér felgömbös készülék a 
pornószínésznő előtt :-), ezzel is korrekt eredményt kapsz. Ha viszont sötét 
vagy világos dologra mérsz,akkor korrigálni kell. (Persze befolyásolja a 
kamera fénymérő módja, hogy átlagolva mér, egy pontra, vagy valamilyen 
okosság alapján következtet rá, hogy hómezőt lát)
Az expozíció ezután egyszerű, mert adott megvilágításhoz tartozik egy 
záridő/rekesz páros, amit változtathatsz, tehát kétszeres záridőhöz fele 
rekesz ugyannyi bejutó fényt jelent (ezért gyök kettő a rekesz értékek 
közötti arány, mert a bejutó fény a rekesz felületével arányos), ezt elvileg 
szabadon vari álhatod, pl. attól függően, hogy nagy mélységélesség (kis 
rekesz) vagy pillanatnyi fénykép (kis idő) kell neked.


A baj az ifjú párral van ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a világos és a 
sötét kilóg a film, vagy a a CCD átfogásából, ilyenkor elkerülhetetlen, hogy 
egyszer részletek elvesznek, vagy beégnek. (Ennek kiküszöbölésére szolgál 
manapság a HDR, ami több különböző exponált képből rakja össze a végső 
képet.

Régen a film előhívása során /nagyítás során bizonyos mértékben lehetett 
befolyásolni ezt a dolgot. Illetve már akép készítésekor a fotsnak úgy 
kelett a bevilásgítást, stb. megcsinálni, és úgy elvégezni az expozíciót, 
hogylehetőleg minél több árnyalat beleessen a film átfogásába.

Szabolcs