[Epitesz-barkacs] lemez "furasa"

[jhidvegi]

szlretro wrote:

> Erre gondoltal (vagy legalabbis ilyenre)?

Inkább ilyesmire. Nekem két különböző is van, de jóval komolyabb darabok. 
Ezalatt azt értem, hogy a keresztben álló késtartó négyszög keresztmetszetű 
acél, ami egy megnövelt átmérőjű részbe készült négyszög lyukban tud mozogni, 
illetve ott rögzíthető, és ez a rész megszabja, hogy mennyire lehet beletolni az 
anyagba. (Számít, ha a kés már valahol átjutott.)

A négyszög végében van a kisebb négyszög lyuk, amiben az ide illeszkedő, 
keményebb anyagú kés van, ennek is állítható a helyzete.

> Nem tudom, h ebben lehet-e bizni (nyilvan hiszek neked, de megis :) ).
> Egy ilyen eszkozzel at lehet vagni akar 5mm-es vaslemezt is? Mibol van

Át lehet, türelem és gép kérdése. Én kézből dolgozok vele, 60 körüli lyukakat 
gyakran vágtam, amíg olyan műszereket kellett beszerelnem, aminek ekkora volt az 
ajtóba süllyedt része. 5mm-be nem próbáltam még, de nincs elvi akadálya.

A gép, amivel dolgozni lehet, kell tudjon állandó fordulatszámot, tehát nem 
szabad, hogy attól változzon a fordulatszáma, hogy megjön a terhelés.

> ennek a vagoele? Illetve a hegye (kozponti) az nem vandlizik
> mindenfele? Ha jol latom, akkor ennek egy kemenyfem haromszog lapka a
> kozepe, de az akkor hogy "merul" bele a lemezbe? A vagoele

Ennek lehet, de a normális az először is középen valami keményebb anyagból 
készült csappal van szerelve, ami nem kopik el a használattól, mert keményebb, 
mint a lemez.

A kést meg úgy kell köszörülni, mint egy leszúrókést. Fontos, hogy az általa 
vágott résbe más része ne akarjon beleszorulni, tehát az él legyen az, ami a 
teljes hornyot tudja forgácsolni, máshol a kés ezen része ne is érjen az 
anyaghoz. Oszlopos fúrógépen (ami alatt nem azt a szokványos kis ékszíjas 
asztali gépet kell érteni, hanem a nagyerejű, többszáz kilós dögöt) jobb 
dolgozni, mert az képes lassan is forogni ménkű nyomatékkal. Ehhez nekem egy 
olyan cuccom van, aminek a befogótengelye képes elfordulni túlterhelés esetén a 
szerszámban. Ezzel rengeteg hornyot vágtam anno radiátor felfogóperemébe. Ma már 
sokkal okosabb megoldásom van, kár volt annyit kínlódni, de már mindegy.

Otthonra ez a funkció nem kell, de az állítható mélységű kés meg az ütközés, 
tehát a határolás fontos. Meg a stabil fordulatszámú gép is. Nálam ez egy 
metabo.

> (fuggolegesen tartva) elvileg nem tud melyebbre hatolni, mint ami a
> geometriajabol adodik -> billegtetni kell hozza?

Általában satuba fogom a cuccot, és a fúrógép vizszintesen van tarva. Az 
oldalirányú fogantyújába belerakok egy keményfa hosszabbítónyelet, hogy a 
létrejövő nyomatékot kis erővel tudjam tartani. Kb 50-60 centire fogom a nyelet. 
Nem billegtetem, igyexem megtalálni azt a szöget, amikor megszűnik az 
előre-hátra mozgása a gépnek. Ekkor kb merőlegesen áll. Ha már átvágta valahol 
az anyagot, akkor jön képbe, hogy középen ütközik, tehát nem esik át a kés, és 
akad bele a maradék anyagba. Ez beállítási kérdés. Vastag anyagokat kétoldalról 
támadok meg, ha lehet. Ennek az az előnye is megvan, hogy kisebb sorja 
keletkezik.

Ilyen, nagyobb átmérőjű fúrásoknál mindenképpen kell ez a stabil fordulatszámú 
gép. A lépcsős fúró se szereti, hogy ha nyomaték nélkül felpörög a fenébe, aztán 
meg lefullad a gép. Ezekkel erőből kell nyomulni. A 30-as lépcső fúrónál is. Az 
enyém olyan, hogy 20-30 között 1mm-enként van a lépésköz. 20-ig meg 2mm-enkénti. 
(Ez néha szívás, mert egyes tömszelencék pont a kettő közé eső méretet kívánnak, 
de ekkor se reszelek, hanem vagy van egy marószerűség, ami 20 fölé mar, vagy a 
körbeforgó élű sorjázóval kiszedem a fölösleget gyorsabban, mint reszelővel. De 
csak 1mm körüli lemezből, meg leginkább műanyagból.

hjozsi