[Epitesz-barkacs] Szivas vizszerelessel

[jhidvegi]

Endre Szabo wrote:
> hát ez az:-) a műanyagcsöves megoldás miért jó a ragasztással?

Mert ott úgy egyesül a két rész, mintha mindigis egybe lettek volna. Én sok 
ilyet csináltam, a saját oldószerével kentem be az apafelületet, az anyacsövet 
megmelegítettem lágyulásig, és rátoltam a tetrahidrofuránnal frissen jól bekent 
hideg csőrészre. Csak egy mozdulat lehetett, mert a meleg cső belső felületét 
azonnal megoldogatta, és 2 másodperc múlva már mozdíthatatlan volt. Ha jól 
sikerült, örökéleg meg még ezer év.

Ugyanez az ábra, ha akár nem jól illeszkedő pvc felületeket ugyanebben az 
oldószerben feloldott pvc oldattal keni be az ember. Csak ott tovább tart, míg 
az oldószer távozik, de ez is úgy egyesíti a felületeket, mintha ilyenre 
gyártották volna egy darabból. Megfelel a hegesztésnek, ahogy az előbbi is.

Különböző anyagoknál, főleg, ha szétszedhetőség is kell, akkor a kócos módi a 
jó, vagy a kellően sok teflon szalag, teflon zsinór. Nem igazán értem, miért 
akarod feltalálni a spanyolviaszt. Ha még hozzáférhető a kötés, én nekiállnék, 
szétszedném, lepucolnám a gumiámot, és megkócolnám a mások által is már többször 
leírtak szerint. Így meg majd lassan lankad a figyelmed, de addig állandóan 
nézegetni fogod, ha hozzáférhető marad, hogy csöpög-e. Ha kócoznál, akkor a 
büdös életben nem kéne vele foglalkozni, és elsőre elfelejthetnéd, hogy volt 
ilyen gondod, és még be is falazhatnád vagy mittudomén.

Ez a loctite nem tudom, mire szolgál, nem néztem utána. Mi ez, mire akarod 
használni?

Különben a cianoakrlát tartalmi pillantragasztók (márkanévtől függetlenül mind 
ugyanilyen alapú) szintén alkalmasak pvc ragasztására. A hatás majdnem olyan, 
mint a saját oldószerével történő ragasztás, mert ez is valami vegyi reakcióba 
lép a felülettel. A különbség, hogy ezúttal idegen anyag lesz a két felület 
között.

Úgy lehet ellenőrizni, hogy a ragasztandó felület hajlandó-e ilyen rekacióba 
lépni a cianoakrilátos lével, hogy egy nem fontos helyre egy kis cseppet rakni 
pár másodpercre, aztán letörölni pl papírzsebkendővel. Ha maradéktalanul 
sikerül, semmi nyoma, akkor nem lép reakcíóba. Ha ott marad a csepp foltja, 
látszik, hogy belemart a felületbe, akkor nagyon alkalmas lesz a ragasztásra. 
Különben csak alakzáró kötésre alakalmas, pl egy törött porcelántárgy 
ragasztásakor is ez van. A kis pórusokba behatol, és úgy köt meg, Nekem pl 
letört bögre füle, vagy szépen kettétört bögre megragasztása is sikerült. 
Tartósra. Persze ezeket már csak én használom műhely körülmények között. :-)

hjozsi