[Foto] szin-menedzsment

[ferenc.pataki at nokia.com]

Nem hiszem, hogy lenne benne barmi uj a korabban msr megosztott linkekkhez kepest, de rovidebb es magyarul van :) - Epito kritikakat szivesen veszek, hatha egyszer raszanom magam es befejezem, es elkuldom egy ujsagnak.

(Ja, es bocs az ekezetekert, de nincs most idom kigyilkolni mind.)

Ferenc


Színek a digitális világban

Olvasóink többsége bizonyára tudja, hogyan tárolja a számítógép a fényképeket: A képet egy szabályos rácsháló szerint apró pontokra kell bontani. A kép fájl az egyes képpontokban a színek összetevőinek (Red, Green, Blue, azaz vörös, zöld, kék) intenzitását számokként tárolja. Ha a rácsháló elég finom (nagy a kép felbontása, mondjuk 3000x2000 képpont) és ha az összetevők intenzitását tág határok között finoman tudjuk regisztrálni (azaz nagy a színmélység, mondjuk csatornánként 8 bit, azaz 28*3 = 16 millió különböző színárnyalat), akkor jó minőségű a tárolt kép. Ilyen egyszerű. — Ilyen egyszerű?

A probléma

Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanaz a digitális kép a különböző számítógépeken szinte mindig többé–kevésbé eltérő kontraszttal és színegyensúllyal jelenik meg.
Miért van ez? A válasz egyszerű: a kép fájl vörös-kék-zöld (RGB) szám-hármasokat tartalmaz, de arra már nincs szabvány, pontosan milyen is az a vörös, a kék és a zöld. És valóban, az egyes monitorok alapszínei (a monitorban alkalmazott foszforok színei) különbözőek.
A nyomtatók más más alapszínekből (Cyan, Magenta, Yellow + blacK, azaz cián, bíbor, sárga + fekete), és más eljárással (nem additív, hanem szubtraktív módon) keverik a színeket, de a probléma ugyanaz.
(Az alapszínek definiálatlanságán túl további bonyodalmak is vannak (pl. a monitorok nem lineáris viselkedése, a gamma), de ezekre most nem térek ki, mert az ismertetett általános megoldás ezekre is megadja a választ.)
Mindezek következménye az, hogy egy szín-egyensúly és kontraszt szempontjából egy számítógépen gondosan korrigált kép egy másik számítógépen, az Interneten, vagy kinyomtatva egészen más színekben és kontraszttal jelenik meg.
(A probléma egyébként majdnem ugyanaz, mint amivel akkor találkozunk, amikor egy negatívról két nagyítást készítünk és azt tapasztaljuk, hogy a két papírkép a színei alig hasonlítanak egymásra.)

A megoldás

Szerencsére van megoldás; ez a színek tudatos és szabványosított kezelése. A megoldás viszonylag új, és sajnos még nem igazán terjedt el sem a gyakorlatban, sem a köztudatban.
A koncepció egyszerű. Ha pontosan ismerjük a megjelenítő eszközeink jellemzőit, és a kép-fájlok is tartalmazzák saját "elképzelésüket" a színekről, akkor módunk van arra, hogy mindig az adott eszköz sajátosságainak megfelelő kompenzációval jelenítsük meg a fájlt. Így a kép a különböző eszközökön (közel) azonosan jelenik meg. — Csak közel azonosan, mert a kompenzációnak elvi korlátai vannak (erről még a későbbiekben ejtek szót), de a szín-menedzselt rendszerekben fennmaradó eltérések sokkal kisebbek mint a szín-menedzseletlenekben lévők.

Hogy működik ez a gyakorlatban?

Az ICC (International Colour Consortium) szabványosította az egyes eszközök jellemzőinek leírását. A leírást szín-profil fájlok (a Windows rendszerben *.icc fájlok) tartalmazzák. A szín-menedzselt rendszer kialakításához a monitorhoz, és a nyomtatóhoz is szükséges egy–egy szín-profil. Szükséges továbbá az is, hogy az operációs rendszer és a kép szerkesztő program is támogassa a szín-menedzsmentet. (A Windows a 98SE-től, Macintosh-ok a kezdetektől, a PhotoShop az 5.0 verziótól kezdve.)
Az eszközök szín-profilján túl a digitális képeknek is tartalmazniuk kell a képek értelmezéséhez szükséges információt, a képek ún. szín-terét. Erre nem minden formátum alkalmas, de szerencsére többek között a Photoshop formátum, a TIFF és a JPEG igen. Néhány — szerencsére nem túl sok — szabványosnak tekinthető szín tér közül lehet választani: sRGB, Adobe RGB, Wide Gamut RGB, …
A nehézség az, hogy a monitorokhoz (még) ritkán adnak szín-profilt, azt általában a felhaszálónak magának kell elkészítenie. Ez elvégezhető pl. a PhotoShophoz járó segédprogrammal, külön megvásárolható segédprogramokkal, vagy mérőműszerrel. Egy szín profil temészetesen a monitornak egy bizonyos beállítására vonatkozik; ha valaki módosítja a kontraszt, vagy a fényerő beállítást, akkor máris érvénytelen a szín-profil.
Sajnos (még) a nyomtatókhoz sem szoktak szín profilokat mellékelni, de ezeket némi kutatással az Interneten be lehet szerezni. Természetesen egy szín-profil egy bizonyos papírhoz és egy bizonyos meghajtó beállításnál érvényes.

Elvi korlátok

A szín-terek és a szín-profilok elvben megegyező fogalmak. A gyakorlati különbség az, hogy a szín-terek eszközfüggetlenek. Az egyes szín-terekben, illetve eszközökön megjeleníthető színek halmazát nevezzük a szín-tér (illetve eszköz) gamutjának. A probléma az, hogy az egyes szín-terek (eszközök) gamutjai nem esnek egybe, vannak színek, amelyek ábrázolhatók egy szín-térben (eszközön), de egy másikban már nem.

Szín-terek

A Microsoft és a HP szabványosították az sRGB szín teret. Ennek a szín térnek viszonylag kicsi a gamutja, de  szinte minden monitoron jól megjeleníthető; ez a kommersz alkalmazások szín tere. Várható, hogy az sRGB lesz a WEB de-facto szabványa.
A Wide Gamut RGB gamutja (mint a neve is mutatja) igan nagy, de ezzel az a probléma, hogy nagyon sok eszköz képtelen valamennyi színét megjeleníteni.
Az Adobe RGB az Adobe által definiált szín tér, viszonylag jól alkalmazkodik a monitorok és a tintasugaras nyomtatók adottságaihoz.
A nyomtatók szín-tere általában sokkal kisebb, mint a monitoroké. Ezért gondos szín-kezelés esetén is előfordulhat, hogy a finom árnyalatok a nyomtatásban elvesznek. De mivel általában a képernyők szín-tere tágasabb mint a nyomtatóké, illetve tartalmazza a nyomtatók szín-terét, lehetőség van arra, hogy a képernyőn szimuláljuk, hogyan fog kinézni a kép papíron. — A Photoshop 6.0 is képes erre, természetesen csak akkor, ha rendelkezésre áll a nyomtató szín-profilja is.
Az igényes nyomdák különleges (és rendkívül drága) programokat használnak az RGB szín-terekben lévő képek CMYK térbe konvertálásához, ezek a programok igyekeznek a szükségszerű szín-veszteséget az emberi szem számára a lehető legkevésbé feltűnővé tenni. Ennek során az egyébként megjeleníthető színeket is módosítják. 

(Nincs kész.)