[Foto] Cseh Gabriella fotoi

[Cséka György]

 <hello,

nem kristalytiszta az anyag. a csajszi 75-ben szuletett, es szerintem
a legjobb uton halad. igen, tenyleg csak fotozgat, fenykepezget, es nekem
ez baromira tetszik. ez a lazasag, kotetlenseg, 'tiszta/gyermeki' latasmod.
sokkal fontosabb, hogy mit fenykepez. es azt gondolom, ha eleget csinalja,
akkor jo esellyel kialakulhat az a bizonyos 'vilagkep' vagy belso rendszer.
persze jol kell tudni valogatni hozza. de ott van pl. Baricz Kati For You c.
albuma, nekem az is nagyon bejon, es hasonlo ehhez. nem szoritja magat
korlatok
koze semmivel, se stilussal, se temaval, megis osszefonodnak a kepek. sajnos
Szilagyi Lenket kevesse ismerem, majd nezegetem tobbet, ha valaki tudja,
kicsit
osszevethetne a fentiekkel. vagy mondjuk Kerteszt. noha igaz az is, hogy egy
ilyen
'esetleges' fotosorozat nem tud akkorat szolni, mint egy osszeerlelt,
kimunkalt
anyag. talan nem erositik egymast a kepek elegge. de az egyes fotok nagyon
jok,
erzekenyek.

Peter>


Hát nem tom. Én nem tudok ezért annyira lelkesedni, de szerintem itten
egészen más a fotográfiai ízlésünk. Nekem ez nem lazaság, meg kötetlenség,
hanem zavarosság és hüje poénok a képcímekkel. Zavaros nekem azért, mert
mert van benne egy erős, absztrakt vonulat-féle, meg vannak ilyen
életkép-szerűbb, magnumosabb, kertészesebb/bressonosabb dolgok és valahogy
nincs eldöntve, mi legyen ebből. És szerintem ehhez képest tán nem is oly
"ifjú" a művésznő, hogy a legjobb úton haladjon. Persze, nem tom, mi lesz
még ebből, de érzek itten korlátokat a tehetségben. És szerintem épp erről
(is) beszélnek a képcímei, a képcímek elég fontos dolgok, elég nyilvánvalóan
elárulják az alkotó elképzeléseit, szándékát és önképét, azt, ahogyan a
képeit nézi, itt én rámenést érzek az egyszeri poénokra, szójátékokra, nem
látok mélyebb szándékot, sem igazán mély humort, csak gyors
hatáskeltés-félét és magában álló képeket. Nem érzek fejlődést,
szisztematikus gondolkodást. Pl. nekem kötetlen, laza és gyermeki (már a
képeket nézve) Major Lajos dolgai a mostani Fotóművészetben. Ő pl. teljesen
egyéni, felismerhető és laza, bármihez nyúl, Ljubitelhez, Lomohoz stb.,
ugyanaz a szabadság van a képein. Ő pl. sokkal, de sokkal mélyebben humoros,
anélkül, hogy poénos lenne. És nem hasonlít senkire és a képek hatása
tényleg olyan nála, mintha egy gyerek hüjülne a Pajtással, ferde, életlen,
szétkomponált dolgok, de semmi manír, semmi erőszakolt, inkább derűs. És
meglepő. Pl. van egy kép, ahol két figura egy ferde domboldalon egy hosszú
csónakot tart, más semmi, és mégis, van valami fura, abszurd és archaikus az
egészben. Szóval Cseh Gabriella nekem tök tehetséges és színvonalas, de nem
igazán mélyen "fotóz", kicsit konvencionális, még a leleményei, újításai is,
persze, nem tom, mi lesz még belőle, de nekem ez kicsit korlátozott világ,
az én ízlésemnek. És abszolút nem gondolom, hogyha "eleget csinálja"
kialakul egy arc/stílus. Hát sajnos, ez a dolog nem ilyen. Nem mennyiségi és
nem ótómatikus. Ha 100 évig csinálja ezeket a képeket, akkor is csak
tehetséges, de zavaros lesz. Na mindegy. Mondjuk Major sem mindig tuti, meg
zseniális, de az egészben érzek valami mélyebb hozzányúlást a fotográfiához.
Vagy pl. Miskolczi Emese, vagy Szabó Sarolta, sokkal-sokkal szervesebb,
egyénibb dolgokat hoznak/hoztak létre és érzem a további fejlődési
lehetőséget bennük. Mondjuk, ha nagyon sarkítok: Hajtmanszki és mondjuk
Telek Balázs, Hajtmanszkinak sikerül néha valami, de egészében véve kommersz
és egyenetlen és sehova sem fejlődik, Telek meg szerintem bármihez nyúl, még
ami nem tetszik is mondjuk nekem, de izgalmas és fejlődő dolog. Szilágyi
Lenke: valamikor eléggé kedveltem, most már kevésbé, van egy erős és jó
korszaka, ami a Látókép megállóhely, utána nekem gyengül a dolog, a mostani
dolgait meg tökre nem tartom jónak. Egyenetlen, túl spontán, nem tom.

Gyuri