[Foto] Kerekes Gabor

[Cséka György]

Van ez a szerintem egészen jelentős magyar fickó és van neki ez a honlapja,
ahol jó szövegek (is) vannak, ajánlom minden kedves fogyasztónkak.(Szóba
került ma a Képtárban is, mer mostan olvasom őtet, meg nézegetem
alaposabban.)
http://w3.enternet.hu/kgj/

Ilyesmi érdekes önvallomások tőle:

" - Úgy érzem rendkívül komoly ember vagyok. Semmilyen pontatlansagot sem
tűrök el. Semmilyen mellékzöngét, semmilyen disszonanciát. Precízen,
következetesen, komolyan készítem a dolgaimat.  És rendkívül nagy szigorral.
Eszméletlen szelekció van nálam. Vallhatom, hogy nálam többet nem nagyon
fényképez senki most Magyarországon, nincs, aki több nyersanyagot
elhasználna. Volt olyan hogy szemétkosárszámra hajigáltam ki a filmeket.
Húsz-harminc tekercset. Egy heti munka volt. Így ment ez egy évig. Több száz
tekercs. Még a nagyítógép alá sem ment be. Átnéztem. Kidobáltam. Egy-egy
témánál, ha egyszer nem sikerült, kimentem másodszor is. Ha másodszor se...
Tízszer is kimentem ugyanarra a helyszínre. És nem tíz nap alatt. Hanem két
éven keresztül. Még mindig nem sikerült. Betonglória egy tornyon. Engem ez a
torony - meg a helyszín - még mindig nagyon foglalkoztat. De egyszerűen
képtelen vagyok úgy megfényképezni, ahogyan szeretném. Nevetséges. Kimentem
télen. Kimentem nyáron. Megszereztem az engedélyt. És nem és nem. Nem olyan,
amilyet beleálmodok abba a dologba. Amivel bármit is tudnék kezdeni. Holott
rendkívül fura látvány. Tudat alatt érzem, tudnék vele valamit kezdeni. És
nem és nem. És nemcsak ez az egy dolog van, hanem több ilyen, amivel
képtelen vagyok megbirkózni.(...)
 - Állandó jelleggel elégedetlen vagyok magammal. Ha megmutatok valakinek
néhány képet, vagy már látta azokat, és elkezd dicsérni, az nekem nagyon
rosszul esik. Mert még mindig elégedetlen vagyok vele, és tudom, itt belül
rengeteg minden van még. Tudom, még mindig félmegoldása a dolgoknak, amiket
idáig látott az ember. Bennem még mindig vannak tartalékok. Olyan látványok,
olyan lehetőségek amelyek felülmúlják mindezeket. Ha elkészítek valamit,
elégedett vagyok vele. Jó. Mert valóban jól sikerült.
De érzem, még valami jobbat is lehetne csinálni. És érzem, bennem van ez a
dolog. És ezért is tudom, hogy ez a kritikus helyzet egyszer csak véget ér.
Mert eddig is elégedetlen voltam önmagámmal, és most is az vagyok. És tudom,
eddig is akartam valamit, és most is akarok. Egyszerűen csak még nincs meg
az a mód, amivel ki tudnám fejezni. Amikor rendkívül bonyolulttá válnak a
dolgok, verbálisán már nem lehet megmagyarázni őket. Csak érzelmileg. De hol
van ezeknek a tárgyi megfelelője? Ami lefényképezhető. Ami a fejemben van,
az hogyan és miképpen fényképezhető le? Ez az, ami izgat. Végül is folytatni
kell."

Gyuri