[Foto] Kerekes Gabor

[Mátray Péter]

kosz! nem tudtam, hogy van, erdekes ez a szoveg is, a honlapot
mindjart nezem. tulajdonkeppen megnyugtato dolog ilyesmit olvasni.
masreszt viszont kezd az a benyomasom lenni, hogy az igazan komoly
fotografusok tenyleg komolyak. es ez annyira most nem tetszik.
nincs benne tul sok lazasag, humor, konnyedseg, szeretet. pl. a
nem ennyire autonom, hanem kicsit foldkozelibb fotosokban/filmesekben,
vagy akar termeszettudosokban, nagy koponyakban azt szoktam szeretni, 
hogy nem veszik magukat teljesen komlyan. mindig arnyalt, kritikus,
de humorosan kritikus az onkepuk. es nem lengi be oket a
fellebezhetetlenseg gumibugyija, az onkomolyanveves poszmeteje. olvastam
most egy Koudelka-interjut, meg most ez a Kerekes szoveg is total
komoly. mondhatni veresen komoly, semmi onironia, semmi viccelodes.
kicsit elszomorit, komolyan. nekem annyira hianyzik a humor, a vicc,
a jokedv. vagy igazan komoly dolgot csak igy lehet? nem hiszem, ott
van Duchamp pl., akit szinten nem ismerek igazan, de hogy volt humora,
az biztos. persze lehet, hogy Kerekes az eletben egy vidam, vicces
ember, fene tudja.

udv,
Peter


Cséka György wrote:
> Van ez a szerintem egészen jelentős magyar fickó és van neki ez a honlapja,
> ahol jó szövegek (is) vannak, ajánlom minden kedves fogyasztónkak.(Szóba
> került ma a Képtárban is, mer mostan olvasom őtet, meg nézegetem
> alaposabban.)
> http://w3.enternet.hu/kgj/
> 
> Ilyesmi érdekes önvallomások tőle:
> 
> " - Úgy érzem rendkívül komoly ember vagyok. Semmilyen pontatlansagot sem
> tűrök el. Semmilyen mellékzöngét, semmilyen disszonanciát. Precízen,
> következetesen, komolyan készítem a dolgaimat.  És rendkívül nagy szigorral.
> Eszméletlen szelekció van nálam. Vallhatom, hogy nálam többet nem nagyon
> fényképez senki most Magyarországon, nincs, aki több nyersanyagot
> elhasználna. Volt olyan hogy szemétkosárszámra hajigáltam ki a filmeket.
> Húsz-harminc tekercset. Egy heti munka volt. Így ment ez egy évig. Több száz
> tekercs. Még a nagyítógép alá sem ment be. Átnéztem. Kidobáltam. Egy-egy
> témánál, ha egyszer nem sikerült, kimentem másodszor is. Ha másodszor se...
> Tízszer is kimentem ugyanarra a helyszínre. És nem tíz nap alatt. Hanem két
> éven keresztül. Még mindig nem sikerült. Betonglória egy tornyon. Engem ez a
> torony - meg a helyszín - még mindig nagyon foglalkoztat. De egyszerűen
> képtelen vagyok úgy megfényképezni, ahogyan szeretném. Nevetséges. Kimentem
> télen. Kimentem nyáron. Megszereztem az engedélyt. És nem és nem. Nem olyan,
> amilyet beleálmodok abba a dologba. Amivel bármit is tudnék kezdeni. Holott
> rendkívül fura látvány. Tudat alatt érzem, tudnék vele valamit kezdeni. És
> nem és nem. És nemcsak ez az egy dolog van, hanem több ilyen, amivel
> képtelen vagyok megbirkózni.(...)
>  - Állandó jelleggel elégedetlen vagyok magammal. Ha megmutatok valakinek
> néhány képet, vagy már látta azokat, és elkezd dicsérni, az nekem nagyon
> rosszul esik. Mert még mindig elégedetlen vagyok vele, és tudom, itt belül
> rengeteg minden van még. Tudom, még mindig félmegoldása a dolgoknak, amiket
> idáig látott az ember. Bennem még mindig vannak tartalékok. Olyan látványok,
> olyan lehetőségek amelyek felülmúlják mindezeket. Ha elkészítek valamit,
> elégedett vagyok vele. Jó. Mert valóban jól sikerült.
> De érzem, még valami jobbat is lehetne csinálni. És érzem, bennem van ez a
> dolog. És ezért is tudom, hogy ez a kritikus helyzet egyszer csak véget ér.
> Mert eddig is elégedetlen voltam önmagámmal, és most is az vagyok. És tudom,
> eddig is akartam valamit, és most is akarok. Egyszerűen csak még nincs meg
> az a mód, amivel ki tudnám fejezni. Amikor rendkívül bonyolulttá válnak a
> dolgok, verbálisán már nem lehet megmagyarázni őket. Csak érzelmileg. De hol
> van ezeknek a tárgyi megfelelője? Ami lefényképezhető. Ami a fejemben van,
> az hogyan és miképpen fényképezhető le? Ez az, ami izgat. Végül is folytatni
> kell."
> 
> Gyuri
>