[Foto] dpi

[dMT alias Medve]

>>Hat ugye itt is jon h ki mire hasznalja. Ha eleve 72dbi-ben nyomott
>>ujsagot/konyvet scannelsz, valszeg nem fog kelleni a 20000x20000 dpi...
g> Persze hogy fontos, hogy mire kell. Nekem eleg a 300 dpi, es
g> szerintem nem vagyok ezzel egyedul. Neha azonban kell a jobb 
g> felbontas, es amiat kell a jobb scanner is.
A felbontás nem egyenlő a pixelek sűrűségével. Annyi köze van hozzá,
hogy a pixelek sűrűsége elvileg is korlátot szab a
felbontóképességnek, hiszen 10 pixellel nem lehet 30 fekete és 30
fehér pöttyöt kirajzolni. A matematikusok szerint a maximális
ábrázolható frekvencia a mintavételi frekvencia fele. Tehát
elméletileg elérhető az egy fekete-egy fehér-egy fekete pixel.
Elméletileg elérhető, de gyakorlatban csak megközelíthető, különböző
okok miatt (Pl. baromi meredek AA szűrő kell, hogy ne legyen moiare,
de mégis átengedje ezt a frekvenciát, stb.)
Ezért aztán, ahol nem kell sprórolni ott célszerű alaposan
túlméretezni, az átvinni szükséges frekvencia legalább tízszeresével
mintavételezni. Akkor alig kell AA szűrő, akkor nem kell vért izzadni
mindenféle szoftveres trükkökkel, akkor nem kell RGBG pixelekből
csodálatos információsokszorozással előállítani a 4*RGB pixeleket,
akkor mindenre bőven van tartalék. Sok-sok példa van erre olyan
területekről, ahol a műszaki fejlődés már okafogyottá tette a
borotvalélen való tervezést!
Tapasztalatom szerint a digit gépek a mintavételi frekvencia negyedéig
könnyedén elmennek (kompaktok is), ha nagyon jó a csillagok
együttállása, mindent feláldozunk ennek érdekében (rondára
agyonélesítjük, stb.), akkor a mintavételi frekvencia harmadáig el
lehet menni, ilyen képeket én is láttam, csináltam.
(A digit gépek tesztjénél meg szokás adni a felbontóképességet a kép
 magasságára vonatkoztatva. Apró félrevezetés, hogy nem vonalpár,
 hanem vonal dimenzióban. Tehát ha tesztekben (Pl. dpreview.com,
 ColorFoto, stb.) azt látjátok, hogy 1500 LPBH, az 1500 vonal per bild
 höhe, tehát 1500 vonal a kép rövidebb oldala mentén, tehát 750
 vonalpár/képmagasság. Ez _elméletileg_ 1500 pixeles rövidebb oldallal
 elérhető, de a gyakorlatban inkább csak a 2000 pixel/rövidebb oldal
 pixelsűrűségű gépek produkálnak ilyet.)

A fentiek alapján az elérendő célból vissza lehet számolni, mennyi az
a megapixel, amire feltétlen szükség van. (Az átvinni kívánt
frekvencia háromszorosával, mint mintavétellel célszerű számolni.)
Ez a minimum. De az ember célszerűen túlméretez. Ha 130-cal akarok
menni az autópályán, akkor nem olyan autót veszek, amelyik ha jó napja
van és szerencsés a csillagok együttállása, akkor épp eléri a 130-t.
HAnem olyat, ami megy 170-t, a 130-t akkor is tudja, ha tetőbox van
rajta, ellenszél van, egy csomó kövér rokon ül a hátsó ülésen.

A túl sok megapixel ellen azt szokták felhozni, hogy zajosabb. Nem
látom be, miért kellene (lényegesen) zajosabbnak lennie. Ha utólag
szoftveresen kiátlagolom a pixeleket, miért zajosabb, mintha a
nagyobb pixel már fizikailag kiátlagolja? Ha több kisebb pixelem van,
akkor utólag választhatok, hogy meghagyom a sokaságot és a részleteket
zajosan látom, vagy kiátlagolom, zajszűröm és eltüntetem a zajt a
részletekkel együtt.

A szkennerek felbontása nagyon elméleti! Sokkal elméletibb, mint a
digit gépeké. Múltkor olvastam két csúcsszkenner tesztjét. 4800dpi,
meg 9600dpi számok röpködtek. Aztán mérték a felbontóképességet. 1000
vonalpár/inchnél már rendesen konyult a görbe és 1500vonalpár/inchnél
már eltűnt a zajban. Amit 3000dpi-vel el lehetett volna érni. Azért
kell a 9600dpi, hogy a 3000dpi-t elérje a lötyögő műanyaglencsés,
nyikorgó gagyi.
A Minolta filmszkennerem 5400dpi-s. Igen ennyi pontot tesz egymás
mellé. De a különféle egyéb hibák (élességállítás, objektív, film
síkban tartása, stb.) miatt még soha nem láttam olyat, amit
elméletileg(!) ne tudhatott volna egy 2700dpi-s szkenner. (Előtte
2700dpi-s HP szkennerem volt. Az meg 1500dpi-nek megfelelő mennyiségű
infót hozott ki a filmből.)

g> Szerintem nem hulyeseg, nalam pont ez a helyzet. Van egy 5
g> megapixeles gepem es 2 megapixel allasban hasznalom legtobbszor.
Én is próbáltam ilyet. Mondván úgyis arra lesz, hogy emailben
elküldjem, kitegyem a képernyőre, minek vegyem fel 5Mp-ben? Hogy utána
lemintavételezzem 1.5Mp-re? Igen azért! Azért, mert a gépek beépített
lemintavételező algoritmusa elég gyenge. Sokkal jobban jár az ember,
ha utólag csökkenti a felbontást!
A másik előnye a nagyobb felbontásnak, hogy utólag módosítható a
képkivágás. Ma is fotóztam a kis 5Mp-es Lumixszal. Napsütésben. Futás
közben hátrafelé. Ki a fene tud így pontosan célozni? Rásüt a Nap az
LCD-re, szemüveg nélkül úgysem látom élesen és a fejem felett, hátam
mögött van különben is. Csinálok képet nagylátószöggel, aztán majd a
kész képen kikeresem a lányomat és bekeretezem. (A Nikon 8400-nál ezt
a gépben meg lehet tenni, kiszabhatok a 8Mp-es képből egy kisebbet és
azt mint új képet elmentem.)

g> Dslr-em meg nincs, arrol meg nem tudok nyilatkozni.
Ebből a szempontból, nem különbözik a kompakttól.
Gyorsabb, kevésbé zajos és ha nagyon jó objektívet használsz hozzá,
akkor jobban megközelíti az pixelszámból következő elméleti határt,
mint a kompakt.

A héten össze tudtam hasonlítani az 5Mp Lumixot, 8Mp Nikon
8400-t, 8Mp Canon Pro-1 (28-200L !) és EOS-5D-t.
* Az 5Mp Lumixnál picit jobb a 8Mp Nikon8400.
 (A "picit jobb" azt jelenti, hogy ide-oda váltogatva a 100% fölé
  kinagyított képeket, figyelve a részleteket jobb, de fél óra
  eltolódással nézve a képeket már összekeverhető.)
* A 8Mp Nikon 8400-nál picit jobb a Canon Pro-1. (Érdekes módon egy
  másik Nikon 8400 viszont egyenragúnak találtatott vele egy fél éve.)
* A 12Mp-es EOD-5D (a különben szubjektíve jó képeket csináló) Sigma
  28-200-zal picit jobb, mint a Canon Pro-1. (Inkább csak zajban,
  dinamikában, felbontásban alig van különbség.)
  Viszont, ha 50/1.4-gyel az EOS-5D határozottan jobb.
  Zeiss objektívvel használva még egy picit jobb.

-- 
dMT alias Medve