[Foto] Nikon középformátum

[Bodnár Róbert]

Én is azt hittem, hogy az ízlés nagyrészt tanulás kérdése. Egészen 
addig, amíg meg nem született az elso" fiunk, és el nem kezdett rendes 
kajákat enni. Mert én elég finnyás vagyok, a feleségem még inkább. A 
gyerek meg ketto"nk szorzata. :-( Namost amit mondani akarok: attól, 
hogy mi ilyenek vagyunk, a gyereket nem akartuk elrontani. 
Megkóstoltattunk hát vele mindent, mindenféle ételt. És érdekes, hogy 
voltak olyanok, amiket kezdetto"l fogva magától utált, egyszeru"en az 
ízéto"l összerezzent, az egész testével megrázkódott, és kiköpte. Tehát 
szerintem hogy valaki mit szeret és mit nem, az nem tanult 
viselkedésforma, hanem elso"sorban veleszületett tulajdonság.
Amit a zenéro"l írsz, az is érdekes. Olyan, mint a cigizés. Soha nem 
értettem, hogy ha az elso" szál után hány az ember, aztán a következo" 
20 száltól még mindig émelyeg és rosszul van, akkor mi motiválja arra, 
hogy elszívjon 10 dobozzal, hogy hozzászokjon? Ha nekem nem ízlik 
valami, akkor nem kezdek el belo"le rendszeresen fogyasztani, abban a 
hitben, hogy majd a 100. üveg után biztosan jó lesz. Nem ízlik, onnantól 
nem érdekel tovább. Nincs motivációm arra, hogy kínozzam vele magam. 
Lehet, hogy gyerekes, de így mu"ködöm.
A zenével is így vagyok. Egyszer láttam a tv-ben Oldfieldnek egy skót 
várban a Tubular Bells koncertjét. Véletlenül kapcsoltam oda, de az 
elso" pillanattól annyira lekötött, hogy nem bírtam moccanni sem. Rögtön 
megszerettem. De hiába hallgatnék meg egy operát százszor, ha egyszer 
nem tetszik, nem tetszik. Meg tudnám tanulni, hogy mito"l jó egy opera, 
mikor adják elo" jól és rosszul (vegyük észre, ez már majdnem olyan, 
mintha megszeretném), de etto"l még nem szeretném igazán a szívem 
mélyén. Nem tetszene, és ennyi. Úgy érezném, becsapom magam.
Még a témához: voltunk Sopronban egy baráti házaspárral egy bortúrán, és 
ott egy pincészetben a tulaj mutogatta, hogy milyen francia versenyeket 
nyert melyik borával, hozott belo"lük kóstolót is, többségében száraz 
vörösborok voltak. Az vicces volt, hogy ahogy a szájukhoz emelték a 
népek az aranyérmes borral teli poharat, már kiült az arcukra az az 
üdvözült vigyor, még mielo"tt ittak volna belo"le, hogy most hu"de 
milyen frankó bor van a kezükben. Én is fel tudtam állítani egy 
sorrendet, volt amelyik jobban ízlett, volt amelyik kevésbé, meg is 
tudtam fogalmazni, miért. De alapveto"en nekem az összes bor elég 
savanyúnak tu"nt, és egyik sem ízlett igazán...

Robi


Pein Milan írta:
> Szerintem ezt is lehet tanulni. Eloszor meg kell ismerni a 
> szolofajtakat, borokat, az izeket es csak utana kostolni!
> Meglepo egyebkent, hogy az izlelesunk es szaglasunk mennyire el van 
> korcsosulva, vagy csak nem figyelunk oda elegge, nem tudom, 
> mindenesetre ezt is lehet treningezni es akkor sok szep dolog kerul 
> elo. Persze ha valakit nem erdekel az egesz akkor nem erdemes 
> eroltetni. Egyebkent en is edes borokkal kezdtem, aztan feledes majd 
> szaraz. Ahhoz tudnam hasonlitani, mint ahogy zenet hallgat az ember. A 
> tobbseg a slagereket ismeri meg eloszor es akkor nagyon furcsa egy 
> Miles Davis, aztan egy ido utan eljutottam oda, hogy Ligetit hallgatok 
> es mar majdnem elvezem... :)
> Ugyanigy borbol is van "konnyu" bor es "komoly" bor. Es a "nem izlik" 
> az ugyanugy nem jo erv, mint a zenenel a "nem tetszik". Az ember 
> izlese mindig valtozik. Gondolj vissza mit szerettel gyerekkorodban es 
> most!? Mondjuk inkabb ugy, hogy most az edes izeket szereted, de ez 
> meg valtozhat... :)
>
>
> -- Milan
>
>
> 2009/3/3 dMT alias Medve <drmoso at prolan.hu <mailto:drmoso at prolan.hu>>
>
>     Ultima ratioként szokták azt mondani, hogyha Te az édes bort szereted,
>     akkor nem is értesz a borokhoz. Nem. Na és?
>
>     --
>     dMT alias Medve
>
>