[Foto] A fotó, mint műtárgy

[Vargha Márk Péter]

A fotó, mint műtárgy. Na, ezzel nekem problémáim vannak. Azt mondják, hogy amiből kevés -például egy- van, az értékesebb, mint amiből több. OK, ilyen egy festmény. No, és gy rézkarcnál? Miért pont 12? OK, kopik a nyomóforma. Fotó? A dagerrotípia egy példányos, másolhatatlan. A negatívról viszont korlátlan számú, egyforma minőségű nagyítást lehet készíteni. Majdnem OK, a negatívból egy van, a szerző maga nagyít, később nem lehet ugyanolyan sorozatot nagyítani, mert változik a technológia. Elektronikus kép? Digitális kép? Van eredetije? Van, végtelen sok alkalommal, tökéletes minőségben másolható módon létezik.

Értem, hogy önkényes (majd sokszor pénzért megszegett) tiltással lehet korlátozni a kópiák számát. Azt is értem, hogy jelenleg (még) ez jelenti a fotó értékét a műtárgypiacon. Néha még veszik is. Néha még sok pénzért is. De meddig tartható ez fent? Hiszen a technikai képrögzítés egyik alapjával (sokszorosítható) áll szemben a gyűjtő igénye az egyediségre.