[Foto] A fotó, mint műtárgy

[Sas Gabor]

Hello,


Az egyediség ilyen kultusza a korszerű sokszorosítással egyidős, és jóval több 
köze van a műgyűjtéshez (ami egy befektetési forma, a mecenatúra és egy sznob 
hobbi sajátos keverékeként írható le leginkább), mint magához a művészethez.

SZVSZ a fotó nem kéne lényegesen különbözzön a (rögzített) zenétől vagy az 
irodalomtól a tekintetben, hogy a jól sikerült alkotás bizony terjed, ilyen-
olyan körökben meg mértékekben, jellegtől függően, de kivétel nélkül.

Érdekes jelenség pl. az instant (és ál-instant) technológiák divatja. Ez 
esetben a műgyűjtés egyediesítő követelményét az alkotói folyamat kiemelten 
fontos körülményévé léptették elő. Tán mert ettől gyűjteni valónak érezheti a 
képeit minden kezdő szakkörös? 


Szóval szerintem a kérdés kulcs az, hogy szét kell választani az alkotást és a 
piacot a fejünkben, és nem keverni a szabályaikat, elvárásaikat.


Üdv:
	G

On 2012. November 29. 13:49:43 Vargha Márk Péter wrote:
> A fotó, mint műtárgy. Na, ezzel nekem problémáim vannak. Azt mondják, hogy
> amiből kevés -például egy- van, az értékesebb, mint amiből több. OK, ilyen
> egy festmény. No, és gy rézkarcnál? Miért pont 12? OK, kopik a nyomóforma.
> Fotó? A dagerrotípia egy példányos, másolhatatlan. A negatívról viszont
> korlátlan számú, egyforma minőségű nagyítást lehet készíteni. Majdnem OK, a
> negatívból egy van, a szerző maga nagyít, később nem lehet ugyanolyan
> sorozatot nagyítani, mert változik a technológia. Elektronikus kép?
> Digitális kép? Van eredetije? Van, végtelen sok alkalommal, tökéletes
> minőségben másolható módon létezik.
> 
> Értem, hogy önkényes (majd sokszor pénzért megszegett) tiltással lehet
> korlátozni a kópiák számát. Azt is értem, hogy jelenleg (még) ez jelenti a
> fotó értékét a műtárgypiacon. Néha még veszik is. Néha még sok pénzért is.
> De meddig tartható ez fent? Hiszen a technikai képrögzítés egyik alapjával
> (sokszorosítható) áll szemben a gyűjtő igénye az egyediségre.