[Foto] Kepek rendszerezese

[dMT alias Medve]

> Ha viszont van egy művészi életműved, amiben már nem csak családi
> fotókról van szó, hanem olyan képekről, amiket akár te is
> műalkotásnak tekintesz, de netán még életedben vagy halálod után
> felfedezik majd, mint mondjuk Vivian Maier képeit, akkor sokat
> segíthet ha eleve valamennyire rendszerezve van - pl Krisztiről
> kiderül mások számára is, hogy ki ez a Kriszti, legalább mi a neve,
> netán meg is tudják keresni, hogy a róla készült aktot lehet-e
> publikálni az életmű kiállításodon.
Itt van az alapvető különbség!
Nekem nincs művészi életművem. Nincsenek ilyen irányú ambícióim.
Nem szeretném, ha a képeimet halálom után kiállítanák.
A Kriszti már most sem szereti, ha fényképezik, nagyon nem szeretné,
ha publikálnának róla bármilyen képet is.
Én amatőr fotós vagyok. Magamnak, családomnak, barátaimnak fotózom. A
képeimnek nincs általános művészi értéke. (Legfeljebb annyi, mint
amikor egy majom véletlenül fest egy remekművet.)

Akkor meg keresek itt a listán?
Egyszerűen szeretek fotózni, élvezem a képkészítést, élvezem a
technikát, az ezzel való játékot, szeretem nézegetni a képeimet,
örülök, ha a feleségemnek tetszik egy képem.
Most is itt a másik képernyőn egy (szerintem!) szép kép, egy őszi
kiránduláson, gyönyörűen sárga erdőben az Ági és a Kriszti hátizsákkal
a hátukon nagy léptekkel távolodnak. Nekem ez kedves kép, eszembe jut
róla az a nagyhideghegyi két napos kirándulás, a világítósárga levelek
meleg színe, a színes dzsekijükre, hosszú lépésükre szívesen nézek.
De ezt a képet nem akarom másnak megmutatni. Minek mutassam? (Jó,
mondjátok rám irigy vagyok!) Nekem tetszik, bennem kellemes emlékeket,
kellemes érzéseket kelt. Ennyi elég. Illetve nem, az is hozzá
tartozik, hogy akkor is jó dolog volt, hogy cipeltem a gépet,
kitaláltam, hogy egy jó kép lesz, ahogy mennek az avartengerben,
kitaláltam milyen objektívval, milyen expozícióval fotózzak, élveztem,
akor a keresőben "komponáltam" a képet, szinte orgazmus volt, amikor a
Contaxom finoman elsült és már előre örültem, milyen jó kis kép lesz
ez, a kellemes kirándulás egy emlékét sikerült megőriznem.

Nekem olyan a fotó, mint egy kiterjesztett memória, az agyam külső
tárolója. És ki szeretné, ha az agyában lévő emlékeket, képeket
kiállítsák halála után és szakértők elemeznék, hogy ugyan szépnek
látta a feleségét meztelenül, de ha UV szűrőt húzott volna le, akkor
izgatóbb lett volna a látvány. Nem vagyok én olyan extrovertált
művészlélek, hogy az én lelkivilágomat, gondolataimat elemezgessék
majd a szakértők!

Épp ezért mondom, hogy (nekem!) nem éri meg rendezni a képeimet.
YMMV.

> A számukra nem tippelnék, de leszorítható a kulcsszavak száma. Én a
> magam részéről használok egy pár tucat alap kulcsszót, meg használok
> esetleges kulcsszavakat. Pl Sport, labda, girl, man, minister,
> meeting, camera, car, flag, animal, dog nálam alap kulcsszó, mert
> gyakran előfordul és alapvetően megkülönböztet dolgokat egymástól.
Kérdés: mire használod a visszakeresést?
Például, együtt elmentünk és csináltunk pár képet azon az oldtimer
show-n. Azt gondolom megtagelted "car", "oldtimer", "májusi fények",
"medve" és egyéb kulcsszavakkal.
Minek?
Gondolom azért, hogy ha egyszercsak szeretnél képeket régi autókról,
akkor meg tud találni. De minek Neked kép régi autókról, honnan jön ez
az igényed, hogy szeretnél látni saját készítésű képkeket egy 50 éves
jaguárról? Ha Te vagy a barátod ír egy cikket a régi autókról, akkor
persze kell. De különben minek?
Tényleg!
Nyilván azért akajátok rendszerezni a képeiteket, hogy keresni
tudjatok közte.
De miért akartok keresni közöttük? Mi az az eset, amikor felmerül az,
hogy szeretném nézegetni a régi autókról készült képeimet?
Mert - szerintem - innen kellene visszafelé elindulni. Mert nem
önmagáért rendszerezi valaki a képeit, hanem azért, mert keresni akar
majd közöttük. Mit, miért és mi szerint akar majd keresni.
Példa:
 Egy vasárnap reggel eszedbe jut, hogy milyen jó lenne most pár szép
 felhőképemet látni! Pár bökés a keresőbe és máris itt vannak a
 bélyegképek azokról a képeimről, amin szépek a felhők.
Ilyenre akarjátok használni a keresőt?

A profik más tészta. A profiktól kérnek képeket és nekik adni kell
hamar olyan (saját tulajdonú!) képeket, amin hasraeső síelő látható.


>> Az a baj, hogy az eddigi tapasztalatom szerint akkor vagyok bajban,
>> amikor valami extrém dolgot keresek. Ha a párizsi képeimet keresem,
>> tudom hol van. Ha vitorlázásról keresek képet, tudom hol keressem.
>> De ha az Ági a fodrászhoz megy, akkor hogyan keressem ki azt a képet,
>> amin olyan jó volt a haja?
> Ha 2 kattintással ott van az összes képed Ágiról az elég sokat
> segít. Ebben meg a Picasa és az Apple arcfelismerő funkciója tud
> nagyon sokat segíteni, de hagyományos kulcsszavazással ugyanúgy
> megoldható.
A picasa arcfelismerőjét próbáltam. Egész jól muxik, de munkás,
abbahagytam. Mert az Ági és a Kriszti a képeim felén rajta van.
Nem különösebben szűkíti le a keresést.
Ha nagycsalád-tagról keresek képet, akkor a 1996CST, 2000CST, ,,,,
2012CST alkönyvtrakat nézem, mert azokban vannak benne a csládtagok.
Ha kollégát keresek, akkor azokba a könyvtárakba nézek be, amiben
prolan szerepel, pl "2005Prolan_kirandulas".
(Ha a titkos barátnőmről készült aktképeket keresem, akkor a jelszóval
 védett rejtett volume-t felmountolom.)

> Osztályozni inkább a képkeket érdemes, hogy mondjuk 5 csillagot
> kapnak a legjobb képek, és 3 alatt nem mutogatod ismerősöknek sem,
> csak neked segít eldönteni mennyire rossz a kép. Aztán ha jönnek a
> rokonok és mondják, hogy Medve mutass képeket, akkor azt mondod,
> hogy 4-5 csillag és mindenki ámul, hogy nincsenek is rossz képeid.
:-)

>> Nagyon valószínű, hogy a büdös életben soha nem lesz szükség arra,
>> hogy előkeressem azokat a képeket, amiben a Kriszti az anyjától kapott
>> ruhában vitorlázik. Ezért most hozzak létre egy címkét és tegyem rá 50
>> képre?
> Nyilván ha nem valószínű, hogy kellhet, akkor nem kell olyan, hogy
> "Kriszti az anyjától kapott ruhában vitorlázik"
Node ez a legtöbb dologra igaz! Sőt. Igazából nem is tudok olyat
mondani, amire azt mondom, valószínűleg fogom e szerint keresni a
képeimet.
Most komolyan kérdezem: Ti szokktatok a képeitek között keresni, hogy
keresem azokat a képeket, amiken a Julcsi van rajta, tavasszal
készültek és Budapest 100km-s körzetében?

> Ha mégis az anyjától kapott ruhát akarod megmutatni valakinek,
> valószínűleg tudni fogod, hogy a Krisztit és vitorlázást keresel, de
> ha ruha is van, mindjárt kevesebb képet dob ki neked az archívum.
Rájöttem miért nem tetszik nekem ez a katalogizálás!
 Mert ez azt jelenti, hogy előre el kell végeznem a munkát.
 Végig kell menni a képeimem és bejelölni, melyiken van régi autó,
 melyiken van rajta a Kriszti, melyiken van ellenfény, melyik síelős,
 melyiken látszik az Eiffel-torony, stb.
 Nagy valószínűséggel ennek 99,99%-át teljesen feleslegesen csinálom.
 Teljesen feleslegesen hozok létre kulcsszót a Kriszti csíkos
 ruhájára, teljesen feleslegesen jelölöm be azt a 40 képet, amin ez
 van.
 Abban a 0,01%-ban, ha mégis azt kéri valaki tőlem, hogy a Kriszti
 múlt nyári csíkos ruhájáról mutassak képet, majd akkor elvégzem a
 keresést, akkor fogom végignézni a nyári képeket és akkor kimásolom
 egy temp könyvtárba azokat a képeket, amikben a csíkos ruhájában van.
 Lehet, hogy több munka, de inkább elvégzem a több munkát 0,01%
 valószínűséggel, mint a kevesebbet biztosan (és valószínűleg
 feleslegesen, ami meg ugye kontramotiváció)

>> De egy amatőrnél? Itt vannak a lemezek, CD-k, szalagok, fájlok.
>> Teljes összevisszaságban. És nem zavar.
> Ha nem zavar, akkor nem kell használni.
:-) Természetesen nem is használom. Csak azért kíváncsi vagyok, hogy
más hogy van ezzel, mire használja?

> Kelleni semmit nem kell. De van, akinek van igénye rá. Minek kell
> egy amatőrnek madarakat vagy modelleket fotózni?
Mert élvezi.
Természetesen ha valaki azt élvezi, hogy van egy fotokatalógusa,
amiben 500 féle madárról 50000 kép van és esténként élvezettel
próbálgatja, hogy a mocsári poszátáról milyen jó képei vannak, akkor
kell neki róla katalógus is.

>> Persze, ha angol lord lennék, akkor hívnék csinos fiatal egyetemistákat
>> a könyvtáram, képeim és zenegyűjteményem katalogizálására.
> És milyen sokat használnál vele nekik, mert akkor legalább
> megtanulnák, hogy az ilyet hogy kell csinálni, és talán előbb
> rászoknának a saját dolgaikkal, mint hogy utólag kelljen rájönniük
> milyen jó lett volna, ha már eleve így csinálták volna és nekik is
> utólag kelljen szenvedni vele.
Sokat használnék nekik? Akkor ingyen csinálnák? :-)

--
dMT alias Medve