[Epitesz-barkacs] melysegelesseg tema

[jhidvegi]

Balázs Bámer wrote:

> Azért az nagyon jó eszköz a lényeg kiemelésére, cselekményi sík
> váltásra stb. A sztereo képpel csak még összetettebb az információ.

Ezt elhiszem, de valahogy zavar, hogy az operatőr akarja eldönteni helyettem, 
hogy mit nézzek, mire koncentráljak - folyamatosan. Pedig lehet, hogy van egy 
jelenet, és engem pl a célszemély mögötti ajtó kilincse vagy egy kép a falon per 
pillanat jobban érdekel. :-)

Szóval a térhatású témánál már nem erőszakkal, hanem az érdeklődésem 
felkeltésével kellene elérni, hogy pl a szereplő arcára, mimikájára figyeljek.

Ugyanakkor persze technikai okokból jó dolognak tartom ezt a 
mélységélességesdit, pl ha egy állatot szeretnék megfigyelni bozótosból, el 
lehet érni, hogy ha lób... nagy lencsém van, akkor a közeli gallyak mintegy 
eltünnek a képről, mintha semmi nem lenne ott. Az viszont zavar, ha az állat 
előtt és után 1-1 méterre már minden homályos, sőt, ha szembe fordul velem, 
akkor vagy a háta, vagy az orra, vagy a farka éles, minden más életlen. Ez az én 
felfogásomban durva erőszak.

> Amúgy a mélységélességet saját szemeddel is tesztelheted akár
> sztereóban is. Idősebb korban nem tudom, hova, de ha én a szememtől

Persze, ismerem is a témát, sőt, ez egy kiváló edzés is lehet a szemnek. Van is 
egy módszerem, amivel tréningezni akartam a szememet, és már rövid idő alatt is 
mérhető tágulást sikerült elérni (akkomodáció), de valahogy sosem volt elég 
energiám hozzá, hogy naponta mondjuk negyed órát rászánjak. Pedig lehet, hogy 
már sokkal gyengébb szemüveg is elég lenne, ha lett volna hozzá erőm, de 
legalábbis azt már tudnám, hogy feljeszthető-e a szem vagy nem.

(Tulajdonképpen derékmozgatással egybekötött gyakorlat volt ez: felveszek egy 
szemüveget, amivel tutira élesen látok pl 30-60 centi között, aztán az asztalra 
rakott ábrát, ami kontúros, éles, előre-hátra hajlongással nézem, és próbálom az 
élesség határait feszegetni. A gyakorlat kezdetén és végén megmérem centivel az 
éleslátási határokat. Nem tudom, hogy hosszabb gyakorlatsorral javulna-e, de a 
könyékműtétem után nem voltam rest, ott tökéletesen ki tudtam tágítani a 
mozgásteret. Mert hogy be voltam szarva, hogy korlátozott marad. Ott papírra 
fektetve és körberajzolva, dátumozva dokumentáltam, és amikor láttam a 
fejlődést, akkor kedvem volt tovább csinálni. Úgy látszik, a szem nem olyan 
fontos. :-) )

hjozsi