[Epitesz-barkacs] indukcios Alaska IC1800

[Mágus Bérprogram Demo]

Pataki István  <pataki.istvan at freemail.hu> 2011.03.13. 20:33:27 +1h-kor írta:

> Sziasztok!
> 
> Emlékeztek hogy szólt a vicc, amikor még a "forgó-morgó" reklámja ment 
> mindenütt? "Aki utolsónak hagyja el az országot, kapcsolja le a 
> villanyt!"
> 
> Féélretéve a tréfát, Józsi, te úgyis szeretsz (meg tudsz is) számolni, 
> nekem meg nincsen kedvem hozzá:(, de kiváncsi vagyok arra, hogy ha 
> valaki gyalogos vagy autós sima balfácánságból megállásra vagy 
> legalábbis lényeges lassításra kényszerít egy villamost, az akkor 
> elpocsékolt energiával meddig lehetne sztendbáj hajtani az otthoni 
> cuccokat?

A modern villamos járművek villamos motorjai fékezéskor generátorként 
működnek, így energiát termelnek. Az így kapott energiát vissza lehet 
táplálni a vezetékhálózatba vagy az akkumulátorokba. 
Ezt nevezzük energia-visszatáplálásnak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Energia-visszat%C3%A1pl%C3%A1l%C3%A1s

persze ez nem mai ötlet,

A favázas villamosok a BSzKRt. és az FVV időszakában.

1923 után, a BSzKRt. átszámozta a két villamostípust saját számrendszerébe, az
F típusú kocsik sorban 2500-2549-es számot kaptak 

A 2500-asokba 1940-41-ben, illetve öt kocsin már csak a háború 
elvonulása után, 1948-ban tudták végrehajtani a motorcserét.  

A 2500-as típuson alkalmazták sorozatban a 2806-os motorkocsin kipróbált
áramvisszanyerő -rekuperációs- berendezést. A villamosokon a fékáramkört
átalakították ún. Töfflinger-kapcsolásúra, ehhez kapcsolódóan egy 24 V-os
akkumulátort és egy vonalfeszültséget figyelő relét szereltek fel. A
villamosfék hat fokozatából háromban lehetett hasznosan fékezni, ekkor egy kék
lámpa is jelezte a vezetőnek, hogy a hálózat alkalmas-e a visszatáplálásra.
Kb. 12 km/h alatt már a motor által generált feszültség már alacsonyabb lett a
vonali feszültségnél, így eddig a sebességig lehetett rekuperálni. Az így
elért energiamegtakarítás 20-22 % körül alakult. A 2500-as kocsikra sínfék is
került, amit a villamosokra felszerelt akkumulátor táplált.

A háború után a 2500-asokra felszerelt karbantartást igénylő rekuperációs
berendezéseket már nem tartották fenn. A kocsikon megmaradt viszont az
akkumulátor, a sínfékeket továbbra is ez működtette. 

Az akkumulátor töltésére ekkoriban még nem motordinamót alkalmaztak, ugyanis
nem voltak a kocsin akkumulátorról működő feszültségre érzékeny berendezések
(pl. a világítás főáramkörű maradt). Ezért az akkumulátort egész egyszerűen az
egyik indítóellenállás helyére iktatták be. Így minden egyes elindításkor az
akkumulátor egyben töltődött is. 

http://villamosok.hu/nza/25002700.html

> Köszönettel
> pi